Eközben Lyonban

Az elmúlt hónap hihetetlen jól telt, rengeteg életre szóló élményt szereztem és gyönyörű helyeket láthattam. Barcelona, Bologna, Párizs és Amszterdam között azért néhány napot az egyetemen töltötem. Bár őszintén nem sokat, már csak azért sem, mert tavaszi szünetünk is volt és sok órára már befejeződött addigra. 

Ami az itteni óráimat illeti, a helyzet a következő: a 8 tárgyamból hattal végeztem. 4-ből már korábban levizsgáztam/megvolt a végső prezentáció, kettőből pedig az elmúlt hetekben vizsgáztam. Múlt szerdán a British contribution to the defense nevű tárgyam vizsgáját írtam meg, most szerdán pedig a francia törtélenemről szóló tárggyal sikerült végeznem. Előbbinek még nem tudom az eredményét, nehéz volt, utóbbi vizsgára 13-ast kaptam, de reményeim szerint a beadandó dolgozataim és prezentációm még húzni fog fel a jegyemen. Jövőhét csütörtökön lesz a Bevezetés az európai jogba című tárgyam vizsgája, aztán 25-én pedig az utolsó, kortás francia politikai életről szól.

Otthonra is sikerült felvennem a vizsgáimat (reggel fél nyolckor, már megint...). Mind az öt tárgyamhoz felvettem egy időpontot, de hogy végül mennyit sikerül majd megcsinálni, az még kérdéses. Mindennapjaimat jelenleg az 500 oldalas Nemzetközi politikai viszonyok szöveggyűjtemény köti le, amiből egy kb. 40 oldalas összefoglalót kell megírnom, mire hazamegyek. 

Ezen kívül ami újdonság, hogy sikerült gyakorlati helyet találnom itt kint Lyonban. Van itt egy francia-magyar egyesület, akik szívesen fogadtak, hiszen mindenki önkéntes alapon dolgozik benne. Jelenleg elvileg napi 6 órában ott vagyok, de szerencsére a munka nagy részét végezhetem itthonról. Főleg a jövő évi program összeállítása, egy átfogó igényfelmérés készítése és fordítási feladataim vannak. Nagyon jól jött ez a munka, mert így egyrészt letudom a kötelező szakmai gyakorlatom, másrészt otthon már az érdeklődési körömnek megfelelőbb helyet tudok keresni hosszabb távra. Úgy látszik, tényleg mindenki jól jár ezzel, hiszen nekik nagy segítség vagyok és leigazolják nekem a gyakorlatom. Amúgy hihetlen aranyos emberek, egy összetartó kis magyar közösség itt, Lyonban.

Még egy bejegyzéssel tartozom az előző hétvégéről, amikor meglátogatott Bori és lementünk Marseille-be. Ez is nem sokára érkezik , csak tényleg kevés az időm a sok kötelesség mellett.

Hollandia

Miután a lányok hazamentek vasárnap, 3 napom volt, hogy kicsit összeszedjem és kialudjam magam. Csütörtök délután négykor indultam először Párizsba, majd onnan este 11-kor tovább Amszerdamba. Ilyen hosszú távon azért rájön az ember, hogy egy buszon ülni 40-50 idegen emberrel nem a legkényelmesebb dolog. Szerencsém volt, mert mindkét úton sikerült egy dupla ülést lefoglalnom és így végig aludtam az utat. Halványan rémlik, hogy a sofőr bemondja, hogy Brüsszelben vagyunk, de aztán csak arra kelek, hogy hallom a busz tetején kopogni az esőt és pár perc múlva a sofőr szól, hogy megérkeztünk Amszerdamba. Mindezt reggel 6:40-kor, kint minden beborulva és zuhog az eső. Leszállok, összeszedem a cuccaimat és megpróbálok minél kevésbé elázni amíg beérek az állomás épületébe. Itt aztán nagyjából 5 percig nézek szembe a jegyautomatával, mert túl egyszerű lenne a tömegközlekedési jegyet ticket-nek hívni, nem, Amszerdamban chipkart (vagy mi) van. Nagy nehezen megveszem a jegyet és elindulok a metró fele, ami kb. 30 perccel és egy átszállással később Sanyi campusánál tesz ki, ahol ő szerencsére már vár rám. Lepakolok, kapok egy forró teát, ha már ilyen vacak idő van és eláztam egy kicsit. A délelőtt aztán nyugodtan telik, Sanyi tanul én pedig megpróbálok pihenni kicsit mielőtt elindulok a városba. Ez aztán nem nagyon jött össze, mert mindig mire elaludtam volna hívtak valamilyen munkával kapcsolatban (ezután tényleg össze kell jönnie valaminek). 

Dél körül nagy örömömre elállt az eső és elindulhattam, hogy felfedezzem a már sokak által egekig magasztalt Amszerdamot. Első állomásom a múzeumok tere, ahol úgy döntöttem, egy Banksy és Warhol kiállítást nézek meg, erre valahogy kevesebbszer adódik az embernek lehetősége. Ezek után a belváros fele veszem az irányt, jó első látogatóhoz híven minden csatornánál, hídnál megállok és nézelődök egy kicsit. Szépen lassan elérek a belvárosig, a sajtboltokig, coffe- és souvenir shopokig. Útközben találtam egy aranyos könyv vásárt (ami, mikor másnap visszamentünk, már nem volt ott) és tulipán vásárt. Késő délutánra a központi pályaudvarig jutok, ahol aztán csatlakozik hozzám Sanyi, miután ő is végzett a dolgaival. Ezután 1-2 órát sétálgatva és nézelődve töltünk, aztán mivel már mindketten nagyon éhesek vagyunk, haza indulunk. Otthon várt a Sanyi által előre elkészített, kicsit túlméretezett vacsink. :) Este aztán csak beszélgetünk, mivel mindketten elég fáradtak vagyunk.

Szombat délelőtt együtt indulunk el egy gyors reggeli után, hogy kicsit nézelődjünk a városban. Az egész délelőtt úgy telik el, hogy igazából nem csinálunk semmi extrát, sétálunk, percekig bámuljuk a dómnál felállított ringliseket, mert az egyik olyan ijesztő, hogy muszáj nézni az emberek arcát közben. :D 3 körül érünk haza ebédelni. Délután 4 körül én aztán a vasútállomásra indulok, mert átmegyek estére Utrechtbe, hogy találkozzam két kicsit távolabbi rokonommal. Az út alig 30 perc, itt tudatosul bennem, hogy Hollandia milyen pici. Az állomáson aztán várnak rám, az estét pedig velüktöltöm egy hangulatos kis étteremben a város szélén. Egyébként a város elbüvölő, kisvárosi hangulata van, vacsi után gyorsan körbenéztünk még a városban. Aznap este 11 körül érek vissza a koleszba.

Vasárnap újóli séta a városban, eredetileg csak délelőtt Sanyival, de aztán nem akarom ott hagyni  a várost és délután 5-ig keringek mindenfele. Szerettem volna bemenni az Anna Frank múzeumba, de csak online előre vett jeggyel engedték be a látógatokat. Ebédre egy kihagyhatatlan waffle-ot ettem nutellával és eperrel. Nagyjából minden helyre elsétálok még egyszer, hiszen így napütésben teljesen más, mint az első napon felhős, esős, szeles időben. 5-6 körül érek vissza Sanyi kolijába, hazaindulás előtt még a közelben sétáltok egy nagyot.  Végül éjfélkor elindul a buszom haza és másnap délután 1-re ismét az Lyonban vagyok. 

Köszönöm, hogy befogadtál a hétvégére és így megnézhettem ezt a gyönyörű országot is! Legközelebb tali Budapesten a Summer Academy-n! ;)

Hungarian girls in Lyon

Első idegenvezetői tapasztalatomat is átéltem Lyonban és Párizsban is azon a hétvégén, mikor itt voltak a lányok nálam. Ezt a hétvégét azóta nagyon vártam, hogy Nóri megvette a repjegyét hozzám, aztán ez csak fokozódott azzal, hogy kitaláltam, a szülinapi  meglepi ajándéka legyen egy nap Párizsban, és Édua is eldöntötte hogy velünk tart.

Épphogy hazaértem Boritól, készülődhettem is a lányok fogadásáhra. Miután a drága lakótársaim nem épp a legrendesebb emberek, a nap nagy része takarítással, bevásárlással, és egy online interjú elkészítésével telt mielőtt Édua szerda este 10-kor megérkezett Lyonba. Sárival együtt vacsiztunk mielőtt kimentünk elé és Dani elé a buszhoz a város másik végébe. Nem is tudom, hogy mondjam, de egyszerűen alig hittem el, hogy tényleg Édua száll le a buszról, nem rossz értelemben, de egy annyira nem ideillő kép volt, hogy kellett egy pár perc, hogy tényleg felfogjam. :) Aznap este már csak hazafele vettük az irányt, egy jó bordeaux-i mellett beszélgettünk és aludtunk. 

Csütörtökön egész nap kettesben jártuk a várost, hiszen Nóri csak este érkezett. Miután vásároltunk kicsit délelőtt, biciklit béreltünk és először Lyon legnagyobb parkjába mentünk. Ez a kedvenc helyen a városban, szerettem volna itt kezdeni. Itt ebédeltünk, sétálgattunk kicsit.  Beugrottunk Sáriékhoz, akiket sikerült meggyőzni, hogy csatlakozzanak hozzánk egy gyors biciklikörre a parkban. Az oldalt látható csodálatos kép is ekkor készült. :D A szomorú az, hogy nagyjából ez lett a legjobb kép aznapról.  A park után a belvárosba bicikliztünk, ahol végigsétáltunk a Bellecourtól a városházáig, ami a legnagyobb sétálóutca a városban. Átmentünk a Saone partra is, de aztán úgy láttuk, jobb hazamennim pihenni kicsit mielőtt jön Nóri. Itthon összeszedtük magunkat aztán este kimentünk Nóri busza elé. Újra egyesülve, de most Lyonban, szuper volt. Miután hazaértünk, megvacsiztunk és beszélgettünk. Ekkor tudta csak meg Nóri, mi is a szülinapi ajándéka. Szerintem akkor még nem is igazán tudta feldolgozni, mert a reakció, amit akkora vártam, csak Párizsban tört fel. :D 

A szombati napon nagyjából ugyanaz volt a menetrend, mint előtte nap Éduával. Első megállónk a Parc de la Tete d'Or volt, ahol állatkerteztünk, bicikliztünk a tó körül és természetesen rengeteg képet és videót csináltunk. Ezután a belvárosba mentünk, ott vettünk egy szendvicset, mert már nagzon éhesek voltunk. Felmentünk a Fourviere-hez, ahonnan gyönyörű a kilátás Lyonra. Lesétáltunk a domboldalon az óvárosba, ahol beültünk egy kis cukrászdába. Az utolsó megállónk aznap a Confluence-nál volt, ahol összeér a Rhone és a Saone folyók. Itt található egy nagy OnlyLyon felirat, amit szeretteé volna megmutatni a lányoknak. Este Sáriék átjöttek vacsorázni, kis magyar család lettünk hirtelen itt az albérletben. :) Végül aztán csak készülődni maradt időnk, mert a buszunk Párizsba hajnali 1-kor indult.

Szombaton aztán egész nap Párizsban voltunk. A buszunk reggel 7-re ért oda, szerencsére már felkelt a nap, így nem kellett a korábban Sárival átélt sötét Párizst újra köszöntenem. Első utunk az Eiffel toronyhoz vezetett természetesen. Én szerettem volna itt kezdeni, mert el akartam kerülni a tömeget és ez sikerült is szerencsére. 2-3 emberen kívül nagyjából egyedül voltunk ott. :) Sétáltunk és fényképezkedtünk a Champs de Marson, a Szajna túloldalán lévő Musée de l'Homme-nál, aztán beültünk kávézni a Trocadéro-n, mert sajnos nagyon hideg volt. Egész nap 10 fok körül mozgott az idő, fújt a szél és nem sütött a nap sem, de ez minket nem tántorított vissza. :) Bementünk a Musée d'Orsay-ba, át a Louvre-hoz, a Tuileriák kertjéhez. Ezután jött, amit Nóri a legjobban várt: a Notre Dame. Sikerült egy igazi kis hangulatos utat találni, ami nekem is új volt, úgyhogy nagyon örültem. Bementünk a katedrálisba, aminek hihetetlen belmagassága van, nem is gondolná az ember. Ezután visszasétáltunk a folyó keleti partjára, elsétáltunk az Hotel de ville (városháza) előtt, és beültünk enni egy mekibe. Tudom, ez milyen rosszul hangzik, de Párizs nagyon drága, csak fel akartunk melegedni, tölteni kicsit a telefonunkat és enni valami meleg, de olcsó kaját. A lányok nem ismerték a Sacré Coeurt, de mivel az az én kedvenc helyem Párizsban, ragaszkodtam hozzá, hogy felmenjünk. Mielőtt metróra szálltunk volna, még megnéztük a Place des Vosges-t és Victor Hugo házát is. A metróról aztán egy 2-3 utcával lejebb lévő állonáson szálltunk le egy full fekete negyedben. Én nem voltam meglepődve, hiszen voltam már ott régebben, Sáriékkal is ott ittunk egyik este, de a lányok eléggé le voltak döbbenve. Igaz, hogy elsőre ijesztő lehet, de szerintem csak hozzá kell szokni, nappal semmi baj nincs azzal a negyeddel. :) Sikerült felkeverednünk a templomhoz, ahol engem újra lenyűgözött a kilátás, szerintem ezt sosem lehet megunni. Utólag a lányok is örülnek szerintem, mert úgy láttam, tetszett nekik. Itt viszont már nagy volt a tömeg, alig lehetett közlekedni úgyhogy hamar tovább indultunk. Végigsétáltunk a Montmartre-on, ahol egy helyes kis helyen macaront is vettünk. Lementünk a Moulin Rouge-hoz, aztán pedig beültünk abba a kávézóba, ahol az Amélie csodálatos életét forgatták. Egy forró csoki mellett megettük a macaronokat és felmelegettünk az utolsó állomásunk előtt. Hogy méltóképpen elköszönjünk Párizstól, az Arc de Triomph tetejére még fel kellett mennünk. Már nem sok időnk volt, így a terv az volt, hogy visszasétálunk a Trocadéro-ra, hogy este fényekpben is lássuk az Eiffel tornyot és onnan metrózzunk ki a buszhoz. Legnagyobb meglepetésünkre pont abban a pillanatban kapcsolták fel a fényeket, mikor odaértünk. Egyszerűen gyönyörű befejezése a napnak. A buszunk 10 órakor indult vissza Lyonba, ahova aztán hajnali négyre meg is érkeztünk. De itt még nem volt vége a napnak, mert Édua busza reggel 7:35-kor indult, így lefekvés nélkül kísértem őt ki. Fél 9 körül értem haza és sikeürlt lefeküdnöm aludni.

Vasárnap Nórival még mentünk egy gyors kört a belvárosban, sok időnk nem maradt, mert kettőig aludtunk. Aztán a hétvége lezárásaként délután 7-kor őt is felraktam a Genfbe tartó vonatra.

Ez a hétvége több szempontból is sokat jelentett nekem. Egyrészt régen volt már olyan, hogy ennyi időt hármasban töltöttünk volna, másrészt hihetetlen, hogy (részben) miattam ennyit utaztak. Még egyszer boldog szülinapot Nóri, köszönöm, hogy jöttetek, szeretlek titeket és nemsokára tali otthon! :)

Forlí, Bologna, Rimini

Nagyon hiányzik mostmár mindenki otthonról, úgyhogy nagyon örültem, hogy meglátogathattam Borit Forlíban. Mikor tavaly beadtuk a jelentkezést vele és Rékával, direkt egy időben szerettünk volna utazni, hogy senki ne maradjon otthon egyedül. Szerencsére mindenkinek összejött, így most Európa három különböző pontján  vagyunk (Réka Glasgowban). 

Borihoz pont a Barcelona utáni hétvégén indultam. Csütörtök éjjel 4-kor indult a buszom Lyonból, délelőtt 10 óra körül értem Milánóba, ahol ezután a nap nagy részét töltöttem. Gondoltam, ha már útba esik, ott maradok körbenézni. Így miután leszálltam a buszról, a belváros felé vettem az irányt. Megnéztem a méltán híres dómot és környékét, a Basicica di Sant'Ambrogiot, a Castello Sforzerscoat, végül pedig a Navigli nevű csatornás, éttermes negyedet. Bár tetszett a város és örülök, hogy körbenéztem, nem fogott meg annyira, egy egyszerű iparváros viszonylag kevés látnivalóval. Bár valószínűleg az is hozzátett, hogy egyedül és ekkora csomaggal viszonylag kényelmetlen várost nézni.

Délután 6-kor indutam tovább Bolognába, ahonnan aztán 11 órakor vonattal Forlíba. Bori a vasútállomáson várt rám, hihetetlen érzés volt Európa másik végében újralátni. :) Aznap este még elmentünk karaoke-zni és végül hajnali 4-re sikerült hazaesni, akkor már tényleg nagyon kivoltam.

Az esti buliban :)

Szombaton érthető módon sokáig aludtunk, kora délután körbenéztünk Forlíban. Ez egy egyetemi város, ahol minden bejárható nagyjából fél óra alatt. Nekem tetszett, tipikus olasz kisváros helyes park, térrel. Paellát ebédeltünk, délután 5 körül pedig Bologna felé vettük az irányt. Egész nap gyönyörű időnk volt, 23-25 fok. napsütés. Bolognában séltátunk egy pár órát, boroztunk a főtéren. Ez is egy tipikus déli város szerintem, árkádos sétálóutcái egyediek és szerencsére nagyobb tömeggel sem kellett szembenéznünk. egy szicíliai étteremben lasagne-t vacsiztam aztán este 11 körül találkoztunk Bori Erasmusos barátaival, akikkel aztán egy egész éjszakás bulinak néztünk elébe. A hely nevére már nem emlékszem, ahova mentünk, de nagyon szimpatikus volt, főleg hogy a lányok ingyen mehettek be és még ajándék italt is kaptak. :D Táncoltunk, és legnagyobb meglepetésemre egy francia sráccal kezdtünk el beszélgetni, mikor én már túl fáradt voltam és leültem, amíg Boriék táncoltak még.  Innen aztán reggel 5-kor, az első vonattal mentünk haza. 

Rimini ebédidő :)

Vasárnap a délelőttöt szintén alvásnak szenteltük, néha azt is kell. Délután Rimini felé vettük az irányt, mert én nagyon szerettem volna lemenni a tengerpartra. Valahogy hihetlen módon mindenhol összefutottunk Bori egyik ottani barátnőjével és a barátjával: először a vasútállomásom, aztán aznap még legalább kétszer Riminiben. A délutánt a tengerparton töltöttük, sétáltunk, kicsit le is feküdtünk, de nagy volt a szél így nem sokáig bírtuk a homokot. Ebédelni egy helyes kis helyre ültünk be közel a tengerparthoz. Egy sajttal, felvágottal, zöldséggek megrakott tálat ettünk ketten, amihez Spritz-et ittunk. El sem hittük, de ez mindössze 5 euró volt fejenként, míg máshol csak az ital szokott ennyibe kerülni. Ezután azért még egy nagy adag fagyi belénk fért, az olasz fagyi amúgyis kihagyhatatlan. Sikerült akkora adagot vennünk, hogy alig bírtuk megenni (Nagy adag? Még jó hogy!). Körülbelül délután 5-6-ra sütött csak ki rendesen a nap, vissza is mentünk a partra, hogy élvezzük még egy kicsit. Végigsétáltunk a tenger mellett, aztán kiültünk a kikötőhöz tartozó mólóra, ahol aztán vagy egy órán keresztül néztük a szörfösöket. :D Mielőtt hazamentünk még mentünk egy kört a városban, megnéztük a főteret aztán vissza az állomásra. Este 10 körül sikerült hazaérnünk, aznap estére csak valami csajos programot szerettünk volna otthon, így a Sufragette című filmre esett a választás. Jó döntésnek bizonyult, mindenkinek csak ajánlani tudjuk, zseniális film.

A hétfői nap aztán még gyorsabban eltelt. Borinak órái voltak, délelőtt én aludtam aztán elmentem bevásárolni. Délután csatlakoztam hozzá az egyetemen, amíg ő tanult én főleg blogot írtam...:) Este egy olaszos vacsorával (margarita pizza, saláta, Spritz) és egy sétával a városban köszöntem el a várostól és zártuk a hétvégét.

Kedd reggel 7-kor indultam haza Forlí állomásáról és este 11-re sikeresen hazaértem Lyonba. Nagyon jól éreztem magam a hétvégén, az olasz emberek nagyon szimpatikusak, az a tipikus hanglejtés, ahogy beszélnek, zseniális. Másnap mikor találkoztam Sárival, ő csak úgy köszöntött, hogy Hola, mire én olaszos hanglejtéssel visszaköszöntem, hogy Ciao! :) Ezekre az utakra mindig emlékezni fogok, hiszen a legjobb barátaimmal élhetem át őket. 

Köszönöm Bori a hétvégét, találkozunk Lyonban! :)

Az új szerelem: Barcelona

Mióta kijöttem és megvettük a jegyet a lányokkal, Barcelonát vártam a legjobb a félévben. Voltam már anyáékkal egyszer évekkel ezelőtt, de csak néhány emlékem maradt róla, így nagyon örültem, hogy most a legjobb barátaimmal is visszamehetek egy hétvégére. Péntek este 21:15-kor indult a buszunk Lyon Perrache nevű állomásáról, majd az előre ígértnél hamarabb, reggel  5-kor meg is érkeztünk Barcelona északi autóbuszállomására. 

Már indulás előtt elterveztük, hogy mivel a szállást úgyis csak délután 2-kor lehet elfoglalni, első úticélunk a tengerpart lesz, hogy megnézzük a napfelkeltét. Oda is értünk időben, gyönyörű volt a tenger ilyen kora reggel is. Üldögéltünk ott egy darabig, boroztunk, néztük a hajnali futókat és egy furcsa pasit, aki fémdetektorral járkált a homokban. Mielőtt még bementünk volna a városba, beültünk egy kávézóba a parton, kellett a koffein az éjszakai buszozás után, hogy bírjuk a napot.

10 óra környékén aztán a kikötő felé vettük az irányt, hogy elkezdjük bejárni a várost. Mivel sok cuccunk volt, nehéz volt mozogni, így aztán a szállásra mentünk és lepakoltunk. Nem volt nehéz megtalálnunk a hostelt, ahol aludtunk, mert közvetlenül a Sagrada Familia mellett volt. Ekkor már nagyon éhesek voltunk, úgyhogy elkezdtük megkeresni azt az kajáldát, amit Dóri, a spanyoltanárom ajánlott. Cien Montaditos a hely neve, ami egy kis szendvicsező igazából, egy nagyon hosszú étlapról 1-1,50 euróért választhatsz kis szendvicseket, amikből már igazából elég 4 is, hogy jól lakj. Egy euró volt egy pohár sör, 2 euró a nachos stb., igazán örültünk ezeknek az áraknak a franciák után.   

Délután 3 körül értünk vissza a szállásra, ahol kicsit összeszedtük magunkat mielőtt továbbindultunk. A Sagrada Familiatól a belváros nagyjából 15-20 perc sétányira található, így jobbnak láttuk gyalog megközelíteni a Boquería-t, ami egy híres piaca Barcelonának. Útközben megnéztük a diadalívet, a Catalunya teret és végigsétáltünk a La Ramblan, Barcelona legnagyobb sétányán. A piac volt az egyik legélénkebb emlékem Barcelonáról, így nagyon vártam, hogy odaérjünk. Már most, áprilisban rengeteg az ember a városnak ebben a negyedében. Nehezen, de végül sikerült végigjárnunk a piacot, ahol mindenféle trópusi gyümölcsöt, tengeri herkentyűt láthattunk. Azért egyszer-kétszer megijedtünk, amikor a mellettünk levő asztalon megmozdult felénk egy 20-25 cm-es rák. :D Gyümölcsökkel és gyümölcsturmixokkal indultunk el végül a kikötő felé. Végig sétáltunk azon a partszakaszon, amit mindkét oldalról pálmafasor díszít, átmentünk a gótikus negyeden, amivel aztán eltelt a délután nagy része. Este aztán a zenés szökőkutakkal zártuk a napot.

                         

Vasárnap reggel 8-kor felkeltünk, mert tudtuk, még sok minden vár ránk aznap. Az én egyik kívánságom volt, hogy együnk churrost reggelire, hogy ez az élmény se maradjon ki. A belvárosban találtunk egy kis helyet, ahol csak churrost lehetett kapni ("Churrería"). Miután láttuk, hogy a szembenlévő rendőrörsről is ide járnak át enni, gondoltuk, nem lehet rossz hely. :) Hallottuk már másoktól, hogy mennyire tömény ez a kaja, de ezt muszáj megtapasztalni ahhoz, hogy elhidd. A csokiszószos churros után alig bírtunk megmozdulni. Átsétáltünk a Ciutadella parkba, ami Barcelona egyik legnagyobb zöld övezete. Egy nagy szökőkút található a közepén, tele volt délelőtt is emberekkel. Itt találkoztunk később egy régi vetésis évfolyamtársunkkal, Bencével, aki most itt van gyakorlaton egy évig. A következő 1-2 órában vele ültünk le kávézni, sangriázni egy közelben lévő katedrális melletti térre. 

Következő állomásunk a Güell park volt, ahova nem sikerült olyan egyszerűen bejutni, mint azt gondoltuk. Nehéz volt megtalálni a bejáratot, mert fentről közelítettük meg a helyet, és mint kiderült, a fél négykor megvásárolt jegyünkkel csak 6 órakor mehettünk be. Fél óránként 400 fő mehet be, kíváncsi lennék, ha már most ennyit kell várni, nyáron hogy működhet. Amíg vártunk beültünk ebédelni a közelben egy kisebb helyre, ahol aztán olasz módjára panninit ettünk. :) Végül aztán 6 órakor bejutottunk a Güell parkba, ahol még ekkor is rengeteg ember volt. Megcsináltuk a szokásos fényképeket, amik kötelezőek, ha itt jársz, és körbejártuk a parkot. Ezután még megnéztük a Sagrada Familiát, vacsi előtt pedig még hazaugrottunk.

Vacsorázni visszasétáltünk a La Ramblara, mert Vicával nagyon szerettünk volna egy paella-t enni mielőtt hazaindulunk. A hostelben ajánlottak egy jó helyet, de az sajnos fullon volt, várni kellett volna egy szabad asztalra. Mi már nagyon éhesek voltunk úgyhogy egy közelben lévő másik helyre tértünk be. Tapas-t és paella-t vacsoráztunk sangriával, desszertnek pedig fagyis különlegességeket választottunk. 11 óra körül találkoztunk Bencével, hogy beüljünk sörözni és beszélgetni valahova. Egy kisebb utcában találtunk egy szimpatikus helyet, ahonnan végül csak hazafele vettük az irányt, mert más késő éjjel volt és reggel korán keltünk, hogy Vicát kikísérjük a repülőhöz.

                                 

Hétfő reggel kikísértük Vicát a metróállomáshoz, ahonnan indult a vonat a reptérre. Sárival csak délután kettőkor indultunk haza busszal, így még volt egy egész délelőttünk, hogy sétáljunk. A már jól ismert la Rambla-n indultunk el, ahonnan átsétáltunk a kikötőben, majd a félsziget hangulatos kisutcáin egyenesen a strandra. Gyönyörű idő volt, 25 fok, ragyogó napsütés. Sajnos nem maradt itt sok időnk, úgyhogy vissza kellett térnünk a hotelba, ahonnan aztán már csak a buszmegállóba vezetett az út. Hétfő este 11-re értünk vissza Lyonba.

Ez volt az eddigi egyik legemlékezetesebb utam, imádtam minden pillanatát: a várost, a tengert, hogy a legjobb barátaimmal voltam és különösen a spanyolokat, amiért a gyér nyelvtudásom ellenére mindent megértettek, amit mondtam. 

Barcelona, visszatérek még! :)

Egy kis anyai gondoskodás mindig jól jön

Vienne

A húsvét utáni hét csendben telt, az óráimon kívül nem sok dolog történt. Sári anyukája csütörtök este érkezett meg Lyonba, pénteken együtt elátogattunk Vienne-be, ami egy kisváros Lyontól kb. 35-40 km-re. Sajnos hideg volt egész nap, szerencsénk volt, hogy abban az 1-2 órában nem esett az eső, amikor épp sétálgattunk a városban. Megnéztük a Rhone partot,  1-2 kisebb parkot, egy nagyobb templomot a város közepén és a római kori színházat. Mielőtt hazaindultunk még beültünk ebédelni egy kis étterembe a város főterén, ekkor már sajnos nagyon esett az eső és a buszra menet el is áztunk. Miután visszaértünk Lyonba nekem még volt egy találkozóm az egyetemen azzal a kis csapattal, akikkel a marketinges órámon együtt csináljuk a projektmunkát. Mivel utána hétfőn volt a végső prezentáció, még gyorsan átbeszéltük, ki melyik részért felelős, mikor miről beszéljünk. Este Sáriék áthívtak vacsizni, Andi főzött nekünk rengeteg kaját, jó volt egy kicsit otthoni ízeket érezni. Mikor a vacsora végén még egy hatalmas tál tiramisut is elővett, el sem hittük, milyen jó, hogy itt van. :)

Opera legfelső emelete. :)

Szombaton sajnos tanulnom is kellett, megírni a részemet a hétfői prezentációhoz és átnézni 1-2 másik órára is az anyagot. Ennek ellenére szerencsére sikerült elszakadnom otthonról és el tudtam menni megnézni Sáriékkal a lyoni Operát. Külön körbevezetést szerveztek az Erasmusoknak, így 4 euróért bemutatták az egész épületet. A legfontosabb dolog, amit tudni kell róla, hogy ez nem egy tipikus aranyozott, elegáns Operaház. A 90-es években lett átalakítva és a fekete a domináns szín az egész épületben, csak néhány helyen jelennek meg a jellegzetes arany, piros színek. Összesen 16 emeletes, amiből 4 a föld alatt található. A látogatás utolsó állomása a legfelső emelet, ami egy táncteremnek ad helyet, ahonnan csodálatos a kilátás a pont szemben fekvő városházára. Kicsit fájt a szívem, egy ilyen helyen és is szívesen próbálnék minden nap. :)

Vasárnap délelőtt első célunk Lyon egyik piaca volt, ahol minden zöldség és gyümölcs sokkal olcsóbban szerezhető be, mint a hipermarketekben. Ha az ember csak 11-12 óra fele megy, mindent olcsóbban kap, hiszen minél többet szeretnének a kereskedők eladni és az egy órai zárás előtt mindent "leértékelnek". Így sikerült aztán bevásárolnunk zöldségekből és gyümölcsből nagyjából 10 euróért, én pluszba vettem virágot is, ami nagyon jól mutat a szobámban, igazán jó ránézni. :) A piac a Croix Rousse-on található, ami egy elitebb negyede Lyonnak egy domb tetején, ahonnan gyönyörű a kilátás a városra. Vásárlás után még leültünk egy kávéra egy domb szélén található kis kávézóba, hogy élvezzük kicsit a kilátást, majd hazasétáltunk Sárihoz. Sári anyukája készített nekünk ebédet, amit eredetileg a parkban szerettünk volna megenni, de sajnos nem volt elég szép az idő, be volt borulva, így végül otthon ebédeltünk meg és csak sétálni mentünk ki utána. Szerettünk volna elbiciklizni egy nagyjából 10 km-re lévő másik parkba, de sajnos nem tudtunk a magyar kártyáinkkal napi jegyet venni az automatában. A séta után Andinak segítettünk kicsit, mert hozott Sárinak új függönyöket, azok is felkerültek az ablakra még az este folyamán. Még ott maradtam náluk vacsorára, aztán hazamentem, hiszen másnap reggel volt a prezentációnk.

Hétfő reggel 8:30-kor találkoztunk a többiekkel, hogy még utoljára átbeszéljünk mindent az osztályozás előtt, majd a 10-kor kezdődő órán meg is volt az előadás. Ezzel végeztünk is a kurzussal, végül az egész csoport 13,5-es osztályzatot kapott. Az eddigi jegyeim így a következőek:
Foreign policy of Poland after the EU accession (Lengyelország külpolitikája az EU csatlakozás után): 19
Fondamentaux du marketing (Marketing alapja): 13,5
Propoganda in the 20th century (Propaganda a 20. században): 14.
A negyedik befejezett tárgyam jegyét még sajnos nem tudom, az csak májusban derül majd ki.

Húsvét

Mivel elromlott a laptopom, nagyon lemaradtam a blogírással, de szépen lassan megpróbálom behozni. 

Miután átköltöztem az új lakásba, az első hétvégén nagyjából 2 órát töltöttem ott. Húsvét hétvégén összegyűlt kis vetésis csapatunk Franciaország különböző városaiból Sárinál. Először Vica érkezett Dijonból pénteken, szombat délelőtt Dorka érkezett Grenoble-ból, végül pedig szombat kora délután Luca Marseille-ből. Miután együtt megebédeltünk Sári elment dolgozni, én hazaugrottam néhány cuccomért, este pedig újra mind Sárinál voltunk. Boroztunk, zenét hallgattunk, beszélgettünk először otthon, aztán a Rhone és Saone partján. Hajnali 3 körül értünk haza végül. A vasárnapi nap nyugodtan telt, délelőtt nagyrészt alvással és közös reggelivel, délután rövid sétával az állatkertben és a parkban, ahova végül piknikezni is visszatértünk még sötétedés előtt. Este Sári, Luca és Dorka koncertre mentek, mi Vicával először hajat festettünk, majd Danival kiegészülve a lányok haza érkezéséig vicces videókat, Showder Klubot et Magyar vándort néztünk. :) Gyorsan vége lett a hétvégének, hétfő reggel először Luca indult haza, később Dorka és Vica is. Igazából ettől a naptól kezdve lakom csak igazán az új szobámban, mert ekkor volt az első 24 óra amit ott töltöttem. :) 

Kis csapatunk. :)

Tojást is festettünk Vicával. :)

Két tárgy pipa

Mivel kedden egy prezentációm és vizsgám is volt, a hétfői napom csak tanulással telt. Kedd reggel aztán sikerült letudni a második kiselőadásom is az Actualités des médias (Média aktualitásai) című órámon, így szerencsére több dolgom nincs vele a félévben, csak be kell járnom órára. Este aztán sor került a második itteni vizsgámra, aminek az eredményét még nem tudom, de bízom benne, hogy jól sikerült. 

Vacsi a Chez Mounier-nél

Szerdán nem történt érdekes dolog. Elmentem futni, beadandót írtam és elkezdtem pakolni a költözéshez. Csütörtökön megint elmaradt az órám, immár ötödik alkalommal. Legnagyobb örömömre ezeket az alkalmakat szerda esténként fogjuk bepótolni a következő hónapban, és a sok hiányzás miatt a vizsga is eltolódott két héttel későbbre. Délután összepakoltam minden cuccomat, hogy péntek délelőtt már csak át kelljen hoznom az új albérletbe. 

Este aztán búcsúvacsira mentünk, mert két cseh és egy magyar barátnőnk már haza is mennek. Eszti, a magyar lány szakmai gyakorlatra jött ki két hónapra, azt viszont nem igazán értem, a cseh lányok hogyan fejezhették be ilyen hamar a félévet. Egy hangulatos kis francia étterembe mentünk, a Chez Mounier-ba, ahol jellegzetes lyoni ételeket vacsiztunk. Mivel rajtam kívül csak ketten-hárman beszéltek franciául, a pincérek egyszer franciául, egyszer angolul, néha pedig spanyolul magyarázták el a különböző fogásokat. :) Meglepően toleránsak voltak, sőt úgy tűnt, még jól is szórakoztak rajtunk. 

Előételnek salade lyonnaise-t (lyoni salátát), főételnek egy mustármártásos helyi sausage-t (kolbász) rendeltem, majd jó franciához illően sajtot és tarte au chocolat-t (csokitortát) kértem. Boroztunk mellé, és kb. 5 nyelven tanultuk meg mondani,hogy egészségedre. Kellemes este lett végül, aztán hazaindultunk miután elköszöntünk mindenkitől, aki a hétvégén hazament. 

Pénteken aztán végre eljött a várva várt nap és átköltöztem az új albérletembe. Két környi cuccom volt és természetesen végig esett az eső. Jól eláztam útközben, de szerencsére már nincs hideg, úgyhogy nem volt gáz. Mostantól egy nagy, három szobás albérletben fogok lakni egy francia lánnyal és egy brazil sráccal, akik velem hasonló korúak, egyetemisták. A szobám tágasabb és világosabb, mint az előző, és egy terasz is tartozik hozzá. A hétvégén itt aludtak nálunk páran, így kicsit kolis jellege lett a lakásnak. :) 

Miután nagyjából kipakoltam, kimentünk Sárival Vica elé a pályaudvarra és elmentünk bevásárolni a hétvégére. Hazaérkezés után csak lepakoltam, gyorsan átöltöztem és mentem is át Sárihoz. Amíg ő dolgozott, mi zenét hallgattunk, Dani motivációs levelet írt, aztán este vacsival vártuk. El akartunk menni bulizni este úgyhogy találkoztunk Esztiékkel a Place des Terreaux-n. Fogalmunk nem volt mit csináljunk, végül egy Barberousse nevű shot-os helyre mentünk. Nagyon szimpatikus hely volt, csak aztán kicsit túl sokan lettek és inkább eljöttünk. Mindenki fáradt volt már úgyhogy hazafele vettük az irányt. 

Az új szobám. :)

Eleinte heti két bejegyzést szerettem volna írni, de így a 10. hét elején be kell látnom, hogy ez nem igazán jön össze. Olyan gyorsan telnek a napok, hogy mindig csak azon kapom magam, megint hétfő van és nem írtam blogot. 

Kiselőadás, kiselőadás, kiselőadás. Az elmúlt napjaim csak a kiselőadásokról szólnak. A félévben nagyjából 6-7 prezentációt kell tartanom, ezekből kettőt sikerült letudnom az előző héten, szerencsére mindkettőre kedden került sor. Reggel 8-kor francia nyelven mutattuk be a francia televíziózás történetét, lehetőségeit, innovációit stb., aztán este 6-kor az amerikai hadsereg propagandagépezete volt a téma angolul. Csak hogy ne unjam meg egyik nyelvet sem. :) Azt egyelőre nem tudom, hogy sikerültek, a francia tárgyam jegyébe beleszámít még egy másik kiselőadás, az angol nyelvű tárgyból pedig lesz még egy vizsga is. Szerencsére ezekre is holnap, ugyanazon a napon kerül sor, szintén reggel 8 és este 6 órakor... Viszont ha a holnapi napot túlélem, végeztem még két tárgyammal, így már csak 5 marad itt kint (és még 5 otthon).
Egy másik tárgyamból ez már a negyedik alkalom, hogy elmarad az óra. Nem tudom, mikor szeretnék ezt bepótolni, de csak reménykedni tudok, hogy nem akkor, amikor én éppen nem leszek Lyonban. Sajnálom a tanárt, mert tudom, hogy betegség miatt nem tudja megtartani az óráit, de közben tudom, hogy mi fogjuk megszívni, amikor végül tömbösített alkalmakkal lesz csak meg az óraszám.

Csütörtökön Sárival újra a könyvtárban akartuk tölteni a napot, hogy haladjunk a beadandóinkkal, előadásainkkal. Már mikor bekanyarodott a villamos az egyetem elé délelőtt 10 körül, nagy tömeg állt a bejárat előtt, aztán a könyvtár előtt is hasonló látvány fogadott minket. Tudtuk, hogy délután 1 órára tüntetést szerveztek az új munkatörvény ellen, de nem gondoltuk, hogy ez már délelőtt megállítja az életet a campusokon. Mikor szerettünk volna bemenni, szóltak, hogy aznapra bezár a könyvtár, így átmentünk a Sciences Po kevésbé fancy épületébe, ahol nagyjából 2 óra múlva ugyanaz a helyzet fogadott és nagyjából 20 percünk volt befejezni a munkát és elhagyni az épületet. Aztán miután megnéztük az e-mailjeinket, megtudtuk, hogy a mi egyetemünk mindhárom campusát lezárták egész napra. Az utcán eközben megjelent egy középiskolásokból álló csapat is táblákkal, plakátokkal felszerelve. Én addig azt gondoltam, csak az egyetemisták vesznek részt majd a tüntetésben, így kicsit meglepődve tapasztaltam, mekkora zajjal, kiabálással vonult végig az utcán a nagyjából 50 fős "tömeg". 

Itt ebédeltünk csütörtökön. :)

Miután minden bezárt, nagyon reméltük Sárival, hogy azért ebédelni még tudunk a menzán. Szerencsére az még nyitva volt és gond nélkül megebédeltünk, majd kiültünk a Rhone partra kávézni. Néhány napja gyönyörű idő van, melegen süt a nap és azt érzi az ember, hogy egyszerűen nem ülhet a sötét szobában. A napfény, meleg rengeteget dob az ember közérzetén, alig volt kedvem elindulni haza a partól. De sajnos muszáj volt, mert még volt otthon dolgunk.

Délután 7 óra körül átmentem Sárihoz, hogy alapozzunk az esti St Patrick napi buli előtt. Dani is jött és úgy volt, hogy Sári lakótársa, JB is csatlakozik majd hozzánk a barátaival később, de ez végül aztán elmaradt, elmondása szerint berúgtak otthon és nem jutottak be a városba. :) Én azért örülök, hogy bementünk az óvárosba, ahol minden kis kocsma fel volt díszítve az ír zászló színeibe, annyi ember volt, hogy az  utcán is nagy tömeg volt, nem csak a kocsmákban. Mindenki kezében sör volt, ha vettél két korsó Guinness-t, egy vicces sapkát kaptál ajándékba, így mindenki abban díszelgett az utcán. Én természetesen az első percben beleszerettem és szerettem volna egyet, így egy kocsma felé vettük az irányt. Mikor beléptünk ,egy zenekar játszott, nem is rossz zenét. Bent maradtunk, hogy élvezzük egy kicsit az élő zenét, de túl sokáig nem bírtuk, így néhány szám után inkább kimentünk mi is az utcára. Dani nem sokkal később, éjfél körül hazament, mert másnap zh-zott, mi pedig a Place de Terreaux-ra mentünk, mert az olasz barátaim ott buliztak. Egy Boston nevű helyen találkoztunk velük, ahol végül nem maradtunk túl sokáig, mert nagy volt a tömeg, nagyon meleg volt és a zene középiskolás éveink első felére emlékeztetett. (Ha olvassa valaki veszprémi a blogot, tipikus régi tőzsdés zenék szóltak...) Nagyon éhesek voltunk úgyhogy még bementünk tacos-t enni egy közeli helyre. A szendvicseinkkel elindultunk haza Sárihoz, de megálltunk pár percre a Rhone partján, mert nagyon szép volt esti fényekben. Természetesen kb. 2 perc alatt megtalált minket egy hazafele tartó fiatal srác, akivel eleinte nem voltunk túl barátságosak, de aztán kiderült, hogy jófej és végül kb. 10 percig beszélgettünk vele. Végül olyan 2 körül hazaértünk Sárihoz, én is ott aludtam nála, mert túl lehangoló lett volna egyedül hazasétálni.

Az emlegetett sapka, a tömeg és mi. :)

Pénteken dél körül keltünk fel, amikor is JB friss péksütivel várt minket. Nagyon megörültünk, mert mindketten nagyon éhesek voltunk. Miután megreggeliztünk, kávéztunk, hazafele vettem az irányt és otthon tanultam, beadandót írtam délután.

Szombatra semmi különösebb tervem nem volt, tanulnom kellett volna a keddi vizsgámra, de olyan szép idő volt, hogy nem bírtam a szobában ülni. Biciklire szálltam és bejártam kicsit a várost. Először a Parc de la Tete d'Or-ba mentem, ami Lyon legnagyobb parkja egy gyönyörű tóval, állatkerttel. Rengetegen voltak kint,
mindenhol piknikezett valaki. Ezután a Rhone partján bicikliztem végig az egyetemig, majd a folyó másik oldalon folytattam az utat, ahonnan végül aztán hazatekertem. Nagyjából 1,5 óra alatt egy 20 km-es kört tettem a városban. Nem is kell mondanom, milyen rossz volt ezek után leszállni a bicikliről. :D 

Parc de la Tete d'Or biciklin. :)

Vasárnap ki szerettünk volna menni piknikezni Sárival és Danival, de persze ezen az egy napon nem sütött a nap. Végül Sári szobájának közepén egy pokrócon ebédeltünk, hogy azért ne adjuk fel teljesen a terveinket. :) Nagyon sokat ettünk, alig bírtunk megmozdulni, de ezután haza kellett mennem, mert délutánra közös skype-olást terveztünk a többiekkel. Így a nap fennmaradt részét sajnos a gép előtt kellett töltenem beadandókat írva és a vizsgára tanulva.


Legközelebb már az új albérletemből jelentkezem, ahova pénteken fogok átköltözni. :)

Dijoni kiruccanás

  

Kilátás a könyvtárból

Miután múlt vasárnap visszaértem Lyonba, egy viszonylag nyugodt hét elé nézhettem, legalábbis péntek estig. Kedden Sárival ebédeltem, szerdán és csütörtökön beadandókat és kiselőadásokat raktam össze és aludtam, ami a hétvége után nagyon jól esett. Mivel úgy láttuk, otthon nem haladunk rendesen a tanulással, Sárival a pénteki nap nagy részét a könyvtárban töltöttük. Az ötödik emeleten táboroztunk le, ahol még mi is meglepődtünk, milyen szép kilátás fogadott. Ahogy a képen is látható, nem csak a Rhone partra, de a Fourviere-re, a Vieux Lyon-ra és másik irányba az egyetem épületeire is ráláttunk. Tényleg sokat számít a környezet, mindketten sokat haladtunk. Voltunk ebédelni az egyetemi menzán, ahol 3,25 euróért(!) kap az ember egy teljes menüt. Mire háromkor el kellet indulnunk nekem sikerült teljesen befejeznem a két kiselőadásom összeállítását és legnagyobb meglepetésemre megtudtam az első vizsgám eredményét is. Franciaországban 20-as a legjobb jegy és én 19-et kaptam, aminek nagyon nagyon örültem, mert még a saumur-i gimiben sem kaptam sosem 18-nál jobbat. Mielőtt hazamentünk volna még beugrottunk bevásárolni a hétvégére. Otthon összepakoltunk a hétvégére, délután 6-kor pedig indultunk Dijonba. Szerencsére találtunk telekocsit, ami nem csak költség-, de időhatékonyság szempontjából is jó megoldás volt. A sofőrünk egy 21 éves mérnők hallgató srác volt, akivel Dani így hamar megtalálta a közös hangot. Még útközben felajánlotta, hogy menjünk vele visszafele is, hiszen ő is jön vissza Lyonba vasárnap este és így olcsóbb nekünk is, hiszen megspórolhatjuk a 2 euró/fős online foglalási díjat. Fél 9 körül épségben megérkeztünk Dijonba, ahol Vicával a városközpontba találkoztunk. 

Vicával, Sárival és Ines-zel a Deux mondes-ban. 

Első utunk Esztihez vezetett, aki az itteni Sciences Po kollégiumában lakik, ami a belváros közepén található. Lepakoltuk a cuccokat, felmelegedtünk egy kicsit, vacsiztunk és megvártuk a lányok dijoni barátait, akikkel nem sokkal később elindultunk a városba. Először egy Deux mondes (Két világ) nevű kocsmába ültünk be, aminek az a különlegessége, hogy az italok különböző filmek után vannak elnevezve. 1-2 órát tölthettünk el itt sörözve, beszélgetve. Mire innen elindultunk, mindenkinek jó kedve volt már, Annáék vezetésével egy hajóra mentünk tovább, ami partyhajóként működik, belül egy táncolós hely van kialakítva. Elég későn értünk oda, így sajnos pár perccel azután, hogy bementünk, be is zárt a hely. :( Talán jobb is volt így, visszaindultunk Esztihez, hogy felszedjük a cuccainkat és kisétáljunk Vicához, aki kicsit messzebb lakik a belvárostól. Érkezés után már nem sok mindent csináltunk, mindenki gyorsan kidőlt és legközelebb dél körül tértünk magunkhoz. :) 

Szombaton mire felébredtünk mindenki nagyon éhes volt már, így elindultunk a belvárosba. Nagyon szép idő volt, kifogtuk az évszak egyetlen napsütéses napját. Na jó, ez így biztosan túlzás, de Vica is azt mondta, nagyon ritka, hogy süt a nap Dijonban. Ebédelni egy Flunch nevű helyre mentünk. Mindenkinek csak ajánlani tudom, 10 euróért egy komplett menüt kap az ember, ami (az egyetemi menzát kivéve) nagyon megéri itt. Mindenki nagyon jól lakott, alig bírtunk megmozdulni, úgyhogy úgy döntöttünk, csak átmegyünk Esztihez kávézni, hogy kicsit felébredjünk. Végül is ott ragadtunk 2-3 órára, így a városnézésnek inkább az esti fajtáját választottuk a hétvégén. Visszasétáltunk Vicához, hogy elhozzuk tőle a cuccokat, amiket estére vettünk, majd visszamentünk a városba.

Társasjáték. :)

Egy Chez Nous (Nálunk) nevű helyre ültünk be Vica és Eszti dijoni barátaival együtt. Ez egy kisebb kocsma, családias hangulattal, külön kis szekrénnyel, ami tele van társasokkal. Mi is találtunk egy szimpatikusat, úgyhogy a kis söreink mellett 2 fős csapatokat alkotva társasoztunk. A játék lényege az volt, hogy különböző témakörökben kellett kérdésekre jól válaszolni, és a jó válaszokért sajtszeleteket kaptál. Aki először összegyűjti az összes szeletet, az a nyertes. A játék elég sokáig tartott mivel lehetetlen kérdéseket kaptunk sokszor, így végül is 1-ig játszottunk és holtversenyben nyertünk Sárival. :P Innen újra Eszti felé vettük az irányt, ahol aztán hajnalig beszélgettünk minden komoly témáról, ami biztosan nem illik egy bulihoz. :D Mire észbe kaptunk már majdnem hajnal volt, így ideje volt hazaindulni. A késő (vagy inkább korai) fekvés miatt ismét átaludtuk a délelőttöt. 

Vasárnap Eszti látogatott el kivételesen hozzánk, Vicához. Nem voltak nagy terveink aznapra, Sári és Dani délelőtt tanultak, Vica csinált nekünk ebédet, majd Sári zseniális cheesecake-jével és fagyival zárult a nap. Délután 6-kor indultunk haza ugyanazzal a sráccal, akivel idefele is jöttünk. Most rajtunk kívül volt egy ötödik utas is, így most inkább egymás között beszélgettünk csak. Egy kisebb dugót kivéve sima volt az út és este fél 9-re meg is érkeztünk Lyonba. Mindannyian elég fáradtak voltunk a hazaérkezéskor, de nagyon jól éreztük magunkat a hétvégén. Voltunk már Dijonba osztálykiránduláson, de most egy másik oldalát is megismerhettük. Legközelebb ugyanezzel a csapattal (és még néhány emberrel kiegészülve) Húsvét után jelentkezem. :)

A magyar csapat. Legközelebb húsvétkor tali! :)

Repülőről repülőre

Egy hete ilyenkor

Elnézést az eltűnésért, az elmúlt hét első felében nem történt túl sok érdekes dolog velem, csütörtök reggeltől vasárnap estig pedig csak úgy elrepült az idő.

Egyszer régen. :)

Miután vége lett az itteni téli szünetnek, vissza kellett térni a rendes kerékvágásba. Mivel programom volt a hétvégén, várható volt, hogy az előtte lévő héten lebetegszem, csak a szokásos. :) Vasárnap délután kezdtem magam rosszul érezni, de szerencsére egy kis megfázáson és legyengülésen kívül a hétvégére rendbe hoztam magam. Részben ezért nem csináltam túl sok dolgot a csütörtöki hazaútig. Hétfőn Sárinál ebédeltem, szerda este pedig egy régi vetésis lánnyal találkoztam. Katával középiskola alatt nem ismertük egymást, valószínűleg azért, mert ő már végzős volt, mikor én kezdtem. Este találkoztunk, beültünk egy szimpatikus kávézóba, ahol végül majdnem 3 órán keresztül beszélgettünk. Tényleg az az érzése az embernek, hogy bárhova megy, mindenhol vetésisekkel hozza össze az élet. :)

Otthon, édes otthon

Csütörtök reggel, nagyjából 2 óra alvás után, reggel 5:30-kor keltem, hogy elérjem a 9:10-kor Lyonból Münchenbe tartó gépet. A reptérre telekocsin kívül egyetlen lehetőség van kijutni, ami a Rhone Express által üzemeltetett Lyon Part-Dieu és Lyon St. Exupéry Airport között közlekedő villamosjárat. Miután otthon a sima BKV bérlettel is ki lehet jutni a reptérre, nagy csalódás volt, hogy itt egy út 13,20 euróba került. Hihetetlen módon a gép 10 perccel előbb felszállt, így nem kellett aggódnom az átszállás miatt. Münchenben 45 percem volt elérni a Budapestre tartó járatot, szerencsére nem túl nagy a repülőtér, így már a beszállítás elejére odaértem. Végül 12:30 perckor landoltam a budapesti reptéren. 

Bár úgy volt, Nóri kijön elém a repülőtérre, végül ennél viccesebben alakult a helyzet és a KÖKI-ben vártak rám Tamarával, ami egy nagyon jó meglepetés volt. :) Ezek után a Collegium felé vettük az irányt, ahol a következő néhány órában sikerült minden fontosabb emberrel összefutnom legalább egy szia erejéig és odaadni az ajándékaimat. Végül a 17:05-ös vonattal sikerült hazamennem Várpalotára, ahol anyáék vacsival vártak. Szerintem nem is kell mondanom, milyen jól esett egy kis otthoni koszt. :) Mivel nagyon fáradt voltam és anya is dolgozott másnap, 11 körül lefeküdtünk aludni.

Péntekre nem voltak nagyobb terveim. Kihasználva, hogy itthon minden sokkal olcsóbb, voltam vásárolni, körmösnél. Anett délután 5 körül ért haza, vacsora előtt még meglátogattuk a mamát, voltunk vásárolni. Mire apa hazaért a kóruspróbáról, mi már az asztalnál ülve vártuk. Nagyon jó érzés volt otthon lenni, jó tudni, hogy semmi sem változik pár hónap alatt. :)

Szombaton reggel korán keltem, hogy 1-2 órát még anyáékkal tölthessek indulás előtt, aztán a 10:25-ös vonattal utaztunk Budapestre. Szerettem volna az otthon  töltött idő lehető legnagyobb részét kihasználni, így mielőtt felmentem a koliba még összefutottam Csengével. Van néhány dolog, ami nagyon hiányzik otthonról, ezek egyike a Cserpes Tejivó és a Cserpes termékek, így megkértem Csengét, hogy az Allee-nál található kávézójukba üljünk be ebédelni. Kettő körül értem fel végül a Collegiumba, ahol még nagyban tartottak a báli előkészületek. Volt lehetőségem megnézni a juniorok keringőjét és az összkolis táncot is még a fellépés előtt, segítettem pezsgőt pakolni, egy kicsit díszíteni, majd a lányokkal együtt készülődtünk, hogy mindenki a legjobb formáját hozza. :)

Fotó: Richard Koronczi

A bál idén is egy jótékonysági koncerttel kezdődött, amit egy kicsivel később a megnyitó követett. Beszélt Szalai Zoli, táncoltak a felsőbb évesek, keringőztek a juniorok és a többi résztvevő. Pezsgővel nyitottuk az estét, amit macaron és még rengeteg, a szervezők által készített finomság követett. Miután leírtam az előző mondatot, kicsit úgy érzem, mintha egy Kiskegyed szintű újságba írnék. :D De nem baj, néha belefér. :) 

Az est további része hamar eltelt, hiszen nagyjából minden percben feltűnt egy-egy rég nem látott arc, nem csak kolisok, egyetemi szaktársak is. Hihetetlenül jól esett, hogy mindenkinek volt néhány jó szava, érdeklődtek, hogy vagyok, és igazából, hogy miért is vagyok én itthon, ha egy ilyen szuper helyen töltöm a félévet. Nem igazán tudtam mást mondani csak, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon. :) Táncoltunk, beszélgettünk, a tomboláról sikerült majdnem lemaradnom, de a legjobb percben értem oda, amikor is kihúzták az egyik számomat, amit aztán beválthattam a nyereményemre, egy táncbérletre. Ez önmagában nem lenne nagy dolog, hiszen rengeteg ember nyer a tombolákon, de én kb. 10 nappal ezelőtt megmondtam Nórinak és Éduának, hogy én idén vagy a fitness- vagy a táncbérletet fogom megnyerni...:) 

Vasárnap reggel 10:20-kor indult a gépem Budapestről Frankfurtba, majd onnan tovább Lyonba. Indulás előtt nem sokat sikerült pihennem, így sikeresen végigaludtam nem csak a metró- és buszutat a repülőtérre, de utána mindkét repülőutat is. A Frankfurti reptéren eltöltött négy órás várakozás alatt kicsit újra otthon érezhettem magam, amíg skype-on keresztül beszélgettem a lányokkal az előző este történéseiről. Végül este 18 óra körül szálltam le Lyonban a gépről. Mivel teljesen kiment a fejemből telekocsit foglalni, hazafelé is a 13 eurós villamossal tudtam csak jönni, de az legalább jó helyen rakott le és 7 óra körül haza is értem.

Mivel a fotók általában szerves részei a bejegyzéseimnek, most sem maradhatnak le. Íme néhány fotó a bálról. :)

Lean on a ruhatárban. :)

Tamival és Vincével. :)

Junior keringő. :)

Ruhatáras csopikép Tamival, Nórival, Dorinával. :) <3