Repülőről repülőre

Egy hete ilyenkor

Elnézést az eltűnésért, az elmúlt hét első felében nem történt túl sok érdekes dolog velem, csütörtök reggeltől vasárnap estig pedig csak úgy elrepült az idő.

Egyszer régen. :)

Miután vége lett az itteni téli szünetnek, vissza kellett térni a rendes kerékvágásba. Mivel programom volt a hétvégén, várható volt, hogy az előtte lévő héten lebetegszem, csak a szokásos. :) Vasárnap délután kezdtem magam rosszul érezni, de szerencsére egy kis megfázáson és legyengülésen kívül a hétvégére rendbe hoztam magam. Részben ezért nem csináltam túl sok dolgot a csütörtöki hazaútig. Hétfőn Sárinál ebédeltem, szerda este pedig egy régi vetésis lánnyal találkoztam. Katával középiskola alatt nem ismertük egymást, valószínűleg azért, mert ő már végzős volt, mikor én kezdtem. Este találkoztunk, beültünk egy szimpatikus kávézóba, ahol végül majdnem 3 órán keresztül beszélgettünk. Tényleg az az érzése az embernek, hogy bárhova megy, mindenhol vetésisekkel hozza össze az élet. :)

Otthon, édes otthon

Csütörtök reggel, nagyjából 2 óra alvás után, reggel 5:30-kor keltem, hogy elérjem a 9:10-kor Lyonból Münchenbe tartó gépet. A reptérre telekocsin kívül egyetlen lehetőség van kijutni, ami a Rhone Express által üzemeltetett Lyon Part-Dieu és Lyon St. Exupéry Airport között közlekedő villamosjárat. Miután otthon a sima BKV bérlettel is ki lehet jutni a reptérre, nagy csalódás volt, hogy itt egy út 13,20 euróba került. Hihetetlen módon a gép 10 perccel előbb felszállt, így nem kellett aggódnom az átszállás miatt. Münchenben 45 percem volt elérni a Budapestre tartó járatot, szerencsére nem túl nagy a repülőtér, így már a beszállítás elejére odaértem. Végül 12:30 perckor landoltam a budapesti reptéren. 

Bár úgy volt, Nóri kijön elém a repülőtérre, végül ennél viccesebben alakult a helyzet és a KÖKI-ben vártak rám Tamarával, ami egy nagyon jó meglepetés volt. :) Ezek után a Collegium felé vettük az irányt, ahol a következő néhány órában sikerült minden fontosabb emberrel összefutnom legalább egy szia erejéig és odaadni az ajándékaimat. Végül a 17:05-ös vonattal sikerült hazamennem Várpalotára, ahol anyáék vacsival vártak. Szerintem nem is kell mondanom, milyen jól esett egy kis otthoni koszt. :) Mivel nagyon fáradt voltam és anya is dolgozott másnap, 11 körül lefeküdtünk aludni.

Péntekre nem voltak nagyobb terveim. Kihasználva, hogy itthon minden sokkal olcsóbb, voltam vásárolni, körmösnél. Anett délután 5 körül ért haza, vacsora előtt még meglátogattuk a mamát, voltunk vásárolni. Mire apa hazaért a kóruspróbáról, mi már az asztalnál ülve vártuk. Nagyon jó érzés volt otthon lenni, jó tudni, hogy semmi sem változik pár hónap alatt. :)

Szombaton reggel korán keltem, hogy 1-2 órát még anyáékkal tölthessek indulás előtt, aztán a 10:25-ös vonattal utaztunk Budapestre. Szerettem volna az otthon  töltött idő lehető legnagyobb részét kihasználni, így mielőtt felmentem a koliba még összefutottam Csengével. Van néhány dolog, ami nagyon hiányzik otthonról, ezek egyike a Cserpes Tejivó és a Cserpes termékek, így megkértem Csengét, hogy az Allee-nál található kávézójukba üljünk be ebédelni. Kettő körül értem fel végül a Collegiumba, ahol még nagyban tartottak a báli előkészületek. Volt lehetőségem megnézni a juniorok keringőjét és az összkolis táncot is még a fellépés előtt, segítettem pezsgőt pakolni, egy kicsit díszíteni, majd a lányokkal együtt készülődtünk, hogy mindenki a legjobb formáját hozza. :)

Fotó: Richard Koronczi

A bál idén is egy jótékonysági koncerttel kezdődött, amit egy kicsivel később a megnyitó követett. Beszélt Szalai Zoli, táncoltak a felsőbb évesek, keringőztek a juniorok és a többi résztvevő. Pezsgővel nyitottuk az estét, amit macaron és még rengeteg, a szervezők által készített finomság követett. Miután leírtam az előző mondatot, kicsit úgy érzem, mintha egy Kiskegyed szintű újságba írnék. :D De nem baj, néha belefér. :) 

Az est további része hamar eltelt, hiszen nagyjából minden percben feltűnt egy-egy rég nem látott arc, nem csak kolisok, egyetemi szaktársak is. Hihetetlenül jól esett, hogy mindenkinek volt néhány jó szava, érdeklődtek, hogy vagyok, és igazából, hogy miért is vagyok én itthon, ha egy ilyen szuper helyen töltöm a félévet. Nem igazán tudtam mást mondani csak, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon. :) Táncoltunk, beszélgettünk, a tomboláról sikerült majdnem lemaradnom, de a legjobb percben értem oda, amikor is kihúzták az egyik számomat, amit aztán beválthattam a nyereményemre, egy táncbérletre. Ez önmagában nem lenne nagy dolog, hiszen rengeteg ember nyer a tombolákon, de én kb. 10 nappal ezelőtt megmondtam Nórinak és Éduának, hogy én idén vagy a fitness- vagy a táncbérletet fogom megnyerni...:) 

Vasárnap reggel 10:20-kor indult a gépem Budapestről Frankfurtba, majd onnan tovább Lyonba. Indulás előtt nem sokat sikerült pihennem, így sikeresen végigaludtam nem csak a metró- és buszutat a repülőtérre, de utána mindkét repülőutat is. A Frankfurti reptéren eltöltött négy órás várakozás alatt kicsit újra otthon érezhettem magam, amíg skype-on keresztül beszélgettem a lányokkal az előző este történéseiről. Végül este 18 óra körül szálltam le Lyonban a gépről. Mivel teljesen kiment a fejemből telekocsit foglalni, hazafelé is a 13 eurós villamossal tudtam csak jönni, de az legalább jó helyen rakott le és 7 óra körül haza is értem.

Mivel a fotók általában szerves részei a bejegyzéseimnek, most sem maradhatnak le. Íme néhány fotó a bálról. :)

Lean on a ruhatárban. :)

Tamival és Vincével. :)

Junior keringő. :)

Ruhatáras csopikép Tamival, Nórival, Dorinával. :) <3