Két tárgy pipa

Mivel kedden egy prezentációm és vizsgám is volt, a hétfői napom csak tanulással telt. Kedd reggel aztán sikerült letudni a második kiselőadásom is az Actualités des médias (Média aktualitásai) című órámon, így szerencsére több dolgom nincs vele a félévben, csak be kell járnom órára. Este aztán sor került a második itteni vizsgámra, aminek az eredményét még nem tudom, de bízom benne, hogy jól sikerült. 

Vacsi a Chez Mounier-nél

Szerdán nem történt érdekes dolog. Elmentem futni, beadandót írtam és elkezdtem pakolni a költözéshez. Csütörtökön megint elmaradt az órám, immár ötödik alkalommal. Legnagyobb örömömre ezeket az alkalmakat szerda esténként fogjuk bepótolni a következő hónapban, és a sok hiányzás miatt a vizsga is eltolódott két héttel későbbre. Délután összepakoltam minden cuccomat, hogy péntek délelőtt már csak át kelljen hoznom az új albérletbe. 

Este aztán búcsúvacsira mentünk, mert két cseh és egy magyar barátnőnk már haza is mennek. Eszti, a magyar lány szakmai gyakorlatra jött ki két hónapra, azt viszont nem igazán értem, a cseh lányok hogyan fejezhették be ilyen hamar a félévet. Egy hangulatos kis francia étterembe mentünk, a Chez Mounier-ba, ahol jellegzetes lyoni ételeket vacsiztunk. Mivel rajtam kívül csak ketten-hárman beszéltek franciául, a pincérek egyszer franciául, egyszer angolul, néha pedig spanyolul magyarázták el a különböző fogásokat. :) Meglepően toleránsak voltak, sőt úgy tűnt, még jól is szórakoztak rajtunk. 

Előételnek salade lyonnaise-t (lyoni salátát), főételnek egy mustármártásos helyi sausage-t (kolbász) rendeltem, majd jó franciához illően sajtot és tarte au chocolat-t (csokitortát) kértem. Boroztunk mellé, és kb. 5 nyelven tanultuk meg mondani,hogy egészségedre. Kellemes este lett végül, aztán hazaindultunk miután elköszöntünk mindenkitől, aki a hétvégén hazament. 

Pénteken aztán végre eljött a várva várt nap és átköltöztem az új albérletembe. Két környi cuccom volt és természetesen végig esett az eső. Jól eláztam útközben, de szerencsére már nincs hideg, úgyhogy nem volt gáz. Mostantól egy nagy, három szobás albérletben fogok lakni egy francia lánnyal és egy brazil sráccal, akik velem hasonló korúak, egyetemisták. A szobám tágasabb és világosabb, mint az előző, és egy terasz is tartozik hozzá. A hétvégén itt aludtak nálunk páran, így kicsit kolis jellege lett a lakásnak. :) 

Miután nagyjából kipakoltam, kimentünk Sárival Vica elé a pályaudvarra és elmentünk bevásárolni a hétvégére. Hazaérkezés után csak lepakoltam, gyorsan átöltöztem és mentem is át Sárihoz. Amíg ő dolgozott, mi zenét hallgattunk, Dani motivációs levelet írt, aztán este vacsival vártuk. El akartunk menni bulizni este úgyhogy találkoztunk Esztiékkel a Place des Terreaux-n. Fogalmunk nem volt mit csináljunk, végül egy Barberousse nevű shot-os helyre mentünk. Nagyon szimpatikus hely volt, csak aztán kicsit túl sokan lettek és inkább eljöttünk. Mindenki fáradt volt már úgyhogy hazafele vettük az irányt. 

Az új szobám. :)

Eleinte heti két bejegyzést szerettem volna írni, de így a 10. hét elején be kell látnom, hogy ez nem igazán jön össze. Olyan gyorsan telnek a napok, hogy mindig csak azon kapom magam, megint hétfő van és nem írtam blogot. 

Kiselőadás, kiselőadás, kiselőadás. Az elmúlt napjaim csak a kiselőadásokról szólnak. A félévben nagyjából 6-7 prezentációt kell tartanom, ezekből kettőt sikerült letudnom az előző héten, szerencsére mindkettőre kedden került sor. Reggel 8-kor francia nyelven mutattuk be a francia televíziózás történetét, lehetőségeit, innovációit stb., aztán este 6-kor az amerikai hadsereg propagandagépezete volt a téma angolul. Csak hogy ne unjam meg egyik nyelvet sem. :) Azt egyelőre nem tudom, hogy sikerültek, a francia tárgyam jegyébe beleszámít még egy másik kiselőadás, az angol nyelvű tárgyból pedig lesz még egy vizsga is. Szerencsére ezekre is holnap, ugyanazon a napon kerül sor, szintén reggel 8 és este 6 órakor... Viszont ha a holnapi napot túlélem, végeztem még két tárgyammal, így már csak 5 marad itt kint (és még 5 otthon).
Egy másik tárgyamból ez már a negyedik alkalom, hogy elmarad az óra. Nem tudom, mikor szeretnék ezt bepótolni, de csak reménykedni tudok, hogy nem akkor, amikor én éppen nem leszek Lyonban. Sajnálom a tanárt, mert tudom, hogy betegség miatt nem tudja megtartani az óráit, de közben tudom, hogy mi fogjuk megszívni, amikor végül tömbösített alkalmakkal lesz csak meg az óraszám.

Csütörtökön Sárival újra a könyvtárban akartuk tölteni a napot, hogy haladjunk a beadandóinkkal, előadásainkkal. Már mikor bekanyarodott a villamos az egyetem elé délelőtt 10 körül, nagy tömeg állt a bejárat előtt, aztán a könyvtár előtt is hasonló látvány fogadott minket. Tudtuk, hogy délután 1 órára tüntetést szerveztek az új munkatörvény ellen, de nem gondoltuk, hogy ez már délelőtt megállítja az életet a campusokon. Mikor szerettünk volna bemenni, szóltak, hogy aznapra bezár a könyvtár, így átmentünk a Sciences Po kevésbé fancy épületébe, ahol nagyjából 2 óra múlva ugyanaz a helyzet fogadott és nagyjából 20 percünk volt befejezni a munkát és elhagyni az épületet. Aztán miután megnéztük az e-mailjeinket, megtudtuk, hogy a mi egyetemünk mindhárom campusát lezárták egész napra. Az utcán eközben megjelent egy középiskolásokból álló csapat is táblákkal, plakátokkal felszerelve. Én addig azt gondoltam, csak az egyetemisták vesznek részt majd a tüntetésben, így kicsit meglepődve tapasztaltam, mekkora zajjal, kiabálással vonult végig az utcán a nagyjából 50 fős "tömeg". 

Itt ebédeltünk csütörtökön. :)

Miután minden bezárt, nagyon reméltük Sárival, hogy azért ebédelni még tudunk a menzán. Szerencsére az még nyitva volt és gond nélkül megebédeltünk, majd kiültünk a Rhone partra kávézni. Néhány napja gyönyörű idő van, melegen süt a nap és azt érzi az ember, hogy egyszerűen nem ülhet a sötét szobában. A napfény, meleg rengeteget dob az ember közérzetén, alig volt kedvem elindulni haza a partól. De sajnos muszáj volt, mert még volt otthon dolgunk.

Délután 7 óra körül átmentem Sárihoz, hogy alapozzunk az esti St Patrick napi buli előtt. Dani is jött és úgy volt, hogy Sári lakótársa, JB is csatlakozik majd hozzánk a barátaival később, de ez végül aztán elmaradt, elmondása szerint berúgtak otthon és nem jutottak be a városba. :) Én azért örülök, hogy bementünk az óvárosba, ahol minden kis kocsma fel volt díszítve az ír zászló színeibe, annyi ember volt, hogy az  utcán is nagy tömeg volt, nem csak a kocsmákban. Mindenki kezében sör volt, ha vettél két korsó Guinness-t, egy vicces sapkát kaptál ajándékba, így mindenki abban díszelgett az utcán. Én természetesen az első percben beleszerettem és szerettem volna egyet, így egy kocsma felé vettük az irányt. Mikor beléptünk ,egy zenekar játszott, nem is rossz zenét. Bent maradtunk, hogy élvezzük egy kicsit az élő zenét, de túl sokáig nem bírtuk, így néhány szám után inkább kimentünk mi is az utcára. Dani nem sokkal később, éjfél körül hazament, mert másnap zh-zott, mi pedig a Place de Terreaux-ra mentünk, mert az olasz barátaim ott buliztak. Egy Boston nevű helyen találkoztunk velük, ahol végül nem maradtunk túl sokáig, mert nagy volt a tömeg, nagyon meleg volt és a zene középiskolás éveink első felére emlékeztetett. (Ha olvassa valaki veszprémi a blogot, tipikus régi tőzsdés zenék szóltak...) Nagyon éhesek voltunk úgyhogy még bementünk tacos-t enni egy közeli helyre. A szendvicseinkkel elindultunk haza Sárihoz, de megálltunk pár percre a Rhone partján, mert nagyon szép volt esti fényekben. Természetesen kb. 2 perc alatt megtalált minket egy hazafele tartó fiatal srác, akivel eleinte nem voltunk túl barátságosak, de aztán kiderült, hogy jófej és végül kb. 10 percig beszélgettünk vele. Végül olyan 2 körül hazaértünk Sárihoz, én is ott aludtam nála, mert túl lehangoló lett volna egyedül hazasétálni.

Az emlegetett sapka, a tömeg és mi. :)

Pénteken dél körül keltünk fel, amikor is JB friss péksütivel várt minket. Nagyon megörültünk, mert mindketten nagyon éhesek voltunk. Miután megreggeliztünk, kávéztunk, hazafele vettem az irányt és otthon tanultam, beadandót írtam délután.

Szombatra semmi különösebb tervem nem volt, tanulnom kellett volna a keddi vizsgámra, de olyan szép idő volt, hogy nem bírtam a szobában ülni. Biciklire szálltam és bejártam kicsit a várost. Először a Parc de la Tete d'Or-ba mentem, ami Lyon legnagyobb parkja egy gyönyörű tóval, állatkerttel. Rengetegen voltak kint,
mindenhol piknikezett valaki. Ezután a Rhone partján bicikliztem végig az egyetemig, majd a folyó másik oldalon folytattam az utat, ahonnan végül aztán hazatekertem. Nagyjából 1,5 óra alatt egy 20 km-es kört tettem a városban. Nem is kell mondanom, milyen rossz volt ezek után leszállni a bicikliről. :D 

Parc de la Tete d'Or biciklin. :)

Vasárnap ki szerettünk volna menni piknikezni Sárival és Danival, de persze ezen az egy napon nem sütött a nap. Végül Sári szobájának közepén egy pokrócon ebédeltünk, hogy azért ne adjuk fel teljesen a terveinket. :) Nagyon sokat ettünk, alig bírtunk megmozdulni, de ezután haza kellett mennem, mert délutánra közös skype-olást terveztünk a többiekkel. Így a nap fennmaradt részét sajnos a gép előtt kellett töltenem beadandókat írva és a vizsgára tanulva.


Legközelebb már az új albérletemből jelentkezem, ahova pénteken fogok átköltözni. :)

Dijoni kiruccanás

  

Kilátás a könyvtárból

Miután múlt vasárnap visszaértem Lyonba, egy viszonylag nyugodt hét elé nézhettem, legalábbis péntek estig. Kedden Sárival ebédeltem, szerdán és csütörtökön beadandókat és kiselőadásokat raktam össze és aludtam, ami a hétvége után nagyon jól esett. Mivel úgy láttuk, otthon nem haladunk rendesen a tanulással, Sárival a pénteki nap nagy részét a könyvtárban töltöttük. Az ötödik emeleten táboroztunk le, ahol még mi is meglepődtünk, milyen szép kilátás fogadott. Ahogy a képen is látható, nem csak a Rhone partra, de a Fourviere-re, a Vieux Lyon-ra és másik irányba az egyetem épületeire is ráláttunk. Tényleg sokat számít a környezet, mindketten sokat haladtunk. Voltunk ebédelni az egyetemi menzán, ahol 3,25 euróért(!) kap az ember egy teljes menüt. Mire háromkor el kellet indulnunk nekem sikerült teljesen befejeznem a két kiselőadásom összeállítását és legnagyobb meglepetésemre megtudtam az első vizsgám eredményét is. Franciaországban 20-as a legjobb jegy és én 19-et kaptam, aminek nagyon nagyon örültem, mert még a saumur-i gimiben sem kaptam sosem 18-nál jobbat. Mielőtt hazamentünk volna még beugrottunk bevásárolni a hétvégére. Otthon összepakoltunk a hétvégére, délután 6-kor pedig indultunk Dijonba. Szerencsére találtunk telekocsit, ami nem csak költség-, de időhatékonyság szempontjából is jó megoldás volt. A sofőrünk egy 21 éves mérnők hallgató srác volt, akivel Dani így hamar megtalálta a közös hangot. Még útközben felajánlotta, hogy menjünk vele visszafele is, hiszen ő is jön vissza Lyonba vasárnap este és így olcsóbb nekünk is, hiszen megspórolhatjuk a 2 euró/fős online foglalási díjat. Fél 9 körül épségben megérkeztünk Dijonba, ahol Vicával a városközpontba találkoztunk. 

Vicával, Sárival és Ines-zel a Deux mondes-ban. 

Első utunk Esztihez vezetett, aki az itteni Sciences Po kollégiumában lakik, ami a belváros közepén található. Lepakoltuk a cuccokat, felmelegedtünk egy kicsit, vacsiztunk és megvártuk a lányok dijoni barátait, akikkel nem sokkal később elindultunk a városba. Először egy Deux mondes (Két világ) nevű kocsmába ültünk be, aminek az a különlegessége, hogy az italok különböző filmek után vannak elnevezve. 1-2 órát tölthettünk el itt sörözve, beszélgetve. Mire innen elindultunk, mindenkinek jó kedve volt már, Annáék vezetésével egy hajóra mentünk tovább, ami partyhajóként működik, belül egy táncolós hely van kialakítva. Elég későn értünk oda, így sajnos pár perccel azután, hogy bementünk, be is zárt a hely. :( Talán jobb is volt így, visszaindultunk Esztihez, hogy felszedjük a cuccainkat és kisétáljunk Vicához, aki kicsit messzebb lakik a belvárostól. Érkezés után már nem sok mindent csináltunk, mindenki gyorsan kidőlt és legközelebb dél körül tértünk magunkhoz. :) 

Szombaton mire felébredtünk mindenki nagyon éhes volt már, így elindultunk a belvárosba. Nagyon szép idő volt, kifogtuk az évszak egyetlen napsütéses napját. Na jó, ez így biztosan túlzás, de Vica is azt mondta, nagyon ritka, hogy süt a nap Dijonban. Ebédelni egy Flunch nevű helyre mentünk. Mindenkinek csak ajánlani tudom, 10 euróért egy komplett menüt kap az ember, ami (az egyetemi menzát kivéve) nagyon megéri itt. Mindenki nagyon jól lakott, alig bírtunk megmozdulni, úgyhogy úgy döntöttünk, csak átmegyünk Esztihez kávézni, hogy kicsit felébredjünk. Végül is ott ragadtunk 2-3 órára, így a városnézésnek inkább az esti fajtáját választottuk a hétvégén. Visszasétáltunk Vicához, hogy elhozzuk tőle a cuccokat, amiket estére vettünk, majd visszamentünk a városba.

Társasjáték. :)

Egy Chez Nous (Nálunk) nevű helyre ültünk be Vica és Eszti dijoni barátaival együtt. Ez egy kisebb kocsma, családias hangulattal, külön kis szekrénnyel, ami tele van társasokkal. Mi is találtunk egy szimpatikusat, úgyhogy a kis söreink mellett 2 fős csapatokat alkotva társasoztunk. A játék lényege az volt, hogy különböző témakörökben kellett kérdésekre jól válaszolni, és a jó válaszokért sajtszeleteket kaptál. Aki először összegyűjti az összes szeletet, az a nyertes. A játék elég sokáig tartott mivel lehetetlen kérdéseket kaptunk sokszor, így végül is 1-ig játszottunk és holtversenyben nyertünk Sárival. :P Innen újra Eszti felé vettük az irányt, ahol aztán hajnalig beszélgettünk minden komoly témáról, ami biztosan nem illik egy bulihoz. :D Mire észbe kaptunk már majdnem hajnal volt, így ideje volt hazaindulni. A késő (vagy inkább korai) fekvés miatt ismét átaludtuk a délelőttöt. 

Vasárnap Eszti látogatott el kivételesen hozzánk, Vicához. Nem voltak nagy terveink aznapra, Sári és Dani délelőtt tanultak, Vica csinált nekünk ebédet, majd Sári zseniális cheesecake-jével és fagyival zárult a nap. Délután 6-kor indultunk haza ugyanazzal a sráccal, akivel idefele is jöttünk. Most rajtunk kívül volt egy ötödik utas is, így most inkább egymás között beszélgettünk csak. Egy kisebb dugót kivéve sima volt az út és este fél 9-re meg is érkeztünk Lyonba. Mindannyian elég fáradtak voltunk a hazaérkezéskor, de nagyon jól éreztük magunkat a hétvégén. Voltunk már Dijonba osztálykiránduláson, de most egy másik oldalát is megismerhettük. Legközelebb ugyanezzel a csapattal (és még néhány emberrel kiegészülve) Húsvét után jelentkezem. :)

A magyar csapat. Legközelebb húsvétkor tali! :)

Repülőről repülőre

Egy hete ilyenkor

Elnézést az eltűnésért, az elmúlt hét első felében nem történt túl sok érdekes dolog velem, csütörtök reggeltől vasárnap estig pedig csak úgy elrepült az idő.

Egyszer régen. :)

Miután vége lett az itteni téli szünetnek, vissza kellett térni a rendes kerékvágásba. Mivel programom volt a hétvégén, várható volt, hogy az előtte lévő héten lebetegszem, csak a szokásos. :) Vasárnap délután kezdtem magam rosszul érezni, de szerencsére egy kis megfázáson és legyengülésen kívül a hétvégére rendbe hoztam magam. Részben ezért nem csináltam túl sok dolgot a csütörtöki hazaútig. Hétfőn Sárinál ebédeltem, szerda este pedig egy régi vetésis lánnyal találkoztam. Katával középiskola alatt nem ismertük egymást, valószínűleg azért, mert ő már végzős volt, mikor én kezdtem. Este találkoztunk, beültünk egy szimpatikus kávézóba, ahol végül majdnem 3 órán keresztül beszélgettünk. Tényleg az az érzése az embernek, hogy bárhova megy, mindenhol vetésisekkel hozza össze az élet. :)

Otthon, édes otthon

Csütörtök reggel, nagyjából 2 óra alvás után, reggel 5:30-kor keltem, hogy elérjem a 9:10-kor Lyonból Münchenbe tartó gépet. A reptérre telekocsin kívül egyetlen lehetőség van kijutni, ami a Rhone Express által üzemeltetett Lyon Part-Dieu és Lyon St. Exupéry Airport között közlekedő villamosjárat. Miután otthon a sima BKV bérlettel is ki lehet jutni a reptérre, nagy csalódás volt, hogy itt egy út 13,20 euróba került. Hihetetlen módon a gép 10 perccel előbb felszállt, így nem kellett aggódnom az átszállás miatt. Münchenben 45 percem volt elérni a Budapestre tartó járatot, szerencsére nem túl nagy a repülőtér, így már a beszállítás elejére odaértem. Végül 12:30 perckor landoltam a budapesti reptéren. 

Bár úgy volt, Nóri kijön elém a repülőtérre, végül ennél viccesebben alakult a helyzet és a KÖKI-ben vártak rám Tamarával, ami egy nagyon jó meglepetés volt. :) Ezek után a Collegium felé vettük az irányt, ahol a következő néhány órában sikerült minden fontosabb emberrel összefutnom legalább egy szia erejéig és odaadni az ajándékaimat. Végül a 17:05-ös vonattal sikerült hazamennem Várpalotára, ahol anyáék vacsival vártak. Szerintem nem is kell mondanom, milyen jól esett egy kis otthoni koszt. :) Mivel nagyon fáradt voltam és anya is dolgozott másnap, 11 körül lefeküdtünk aludni.

Péntekre nem voltak nagyobb terveim. Kihasználva, hogy itthon minden sokkal olcsóbb, voltam vásárolni, körmösnél. Anett délután 5 körül ért haza, vacsora előtt még meglátogattuk a mamát, voltunk vásárolni. Mire apa hazaért a kóruspróbáról, mi már az asztalnál ülve vártuk. Nagyon jó érzés volt otthon lenni, jó tudni, hogy semmi sem változik pár hónap alatt. :)

Szombaton reggel korán keltem, hogy 1-2 órát még anyáékkal tölthessek indulás előtt, aztán a 10:25-ös vonattal utaztunk Budapestre. Szerettem volna az otthon  töltött idő lehető legnagyobb részét kihasználni, így mielőtt felmentem a koliba még összefutottam Csengével. Van néhány dolog, ami nagyon hiányzik otthonról, ezek egyike a Cserpes Tejivó és a Cserpes termékek, így megkértem Csengét, hogy az Allee-nál található kávézójukba üljünk be ebédelni. Kettő körül értem fel végül a Collegiumba, ahol még nagyban tartottak a báli előkészületek. Volt lehetőségem megnézni a juniorok keringőjét és az összkolis táncot is még a fellépés előtt, segítettem pezsgőt pakolni, egy kicsit díszíteni, majd a lányokkal együtt készülődtünk, hogy mindenki a legjobb formáját hozza. :)

Fotó: Richard Koronczi

A bál idén is egy jótékonysági koncerttel kezdődött, amit egy kicsivel később a megnyitó követett. Beszélt Szalai Zoli, táncoltak a felsőbb évesek, keringőztek a juniorok és a többi résztvevő. Pezsgővel nyitottuk az estét, amit macaron és még rengeteg, a szervezők által készített finomság követett. Miután leírtam az előző mondatot, kicsit úgy érzem, mintha egy Kiskegyed szintű újságba írnék. :D De nem baj, néha belefér. :) 

Az est további része hamar eltelt, hiszen nagyjából minden percben feltűnt egy-egy rég nem látott arc, nem csak kolisok, egyetemi szaktársak is. Hihetetlenül jól esett, hogy mindenkinek volt néhány jó szava, érdeklődtek, hogy vagyok, és igazából, hogy miért is vagyok én itthon, ha egy ilyen szuper helyen töltöm a félévet. Nem igazán tudtam mást mondani csak, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon. :) Táncoltunk, beszélgettünk, a tomboláról sikerült majdnem lemaradnom, de a legjobb percben értem oda, amikor is kihúzták az egyik számomat, amit aztán beválthattam a nyereményemre, egy táncbérletre. Ez önmagában nem lenne nagy dolog, hiszen rengeteg ember nyer a tombolákon, de én kb. 10 nappal ezelőtt megmondtam Nórinak és Éduának, hogy én idén vagy a fitness- vagy a táncbérletet fogom megnyerni...:) 

Vasárnap reggel 10:20-kor indult a gépem Budapestről Frankfurtba, majd onnan tovább Lyonba. Indulás előtt nem sokat sikerült pihennem, így sikeresen végigaludtam nem csak a metró- és buszutat a repülőtérre, de utána mindkét repülőutat is. A Frankfurti reptéren eltöltött négy órás várakozás alatt kicsit újra otthon érezhettem magam, amíg skype-on keresztül beszélgettem a lányokkal az előző este történéseiről. Végül este 18 óra körül szálltam le Lyonban a gépről. Mivel teljesen kiment a fejemből telekocsit foglalni, hazafelé is a 13 eurós villamossal tudtam csak jönni, de az legalább jó helyen rakott le és 7 óra körül haza is értem.

Mivel a fotók általában szerves részei a bejegyzéseimnek, most sem maradhatnak le. Íme néhány fotó a bálról. :)

Lean on a ruhatárban. :)

Tamival és Vincével. :)

Junior keringő. :)

Ruhatáras csopikép Tamival, Nórival, Dorinával. :) <3