Úticél: Clermont-Ferrand

A második itt töltött szombatomon útnak is indultam, hogy bejárjam a vidéket. Deli Jankával első megállónk a nagyjából 180 km-re lévő Clermont-Ferrand volt. Sikerült helyet foglalnunk egy olcsó busztársaság járatára, így 10 euróból megfordultunk (ez még otthon is nagyon jó árnak számítana). Az egész napos séta alatt sikerült bejárni a belváros kis utcáit, megnéztük a katedrálist, a városházát, a főteret és a Jardin Lecoq-ot. Ezeknél a városoknál mindig az apró részletek az elbűvölőek, így ezekről készítettem több fotót is. Mivel 1-1 kép többet mond, egy válogatást mutatok inkább.

Lyon éjjel és nappal

Miután a múlt héten kihagytam az Erasmusos bulit, csütörtökön úgy döntöttem, ideje megismerni néhány új embert. Az előbuli egy kis sörözőben volt, ami két dolog miatt volt érdekes: egyrészt egy feltöltőkártya kiváltásával magadnak csapolhattad a sört, ami elsőre nagyon jól hangzik, de ha még sosem próbáltad korábban, gondokat okozhat. Minden ragadt a poharak szélén lefolyó sörtől és a képhez hasonló korsók születtek...:)

Másrészt nagyjából a társaság fele fért csak be a kocsmába, és mivel este 9 után nem lehetett kivinni italt, a társaság fele kint álldogált az ajtó előtt innivaló nélkül. Szerencsére találtam ismerősöket, akikkel úgy döntöttünk, kihagyjuk a 12 eurós nagy Erasmusos bulit és 1-2 üveg bor kíséretével a Rhone part felé vettük az irányt. Jó Erasmusos társasághoz illően voltak olaszok, csehek, németek, egy román lány, spanyolok, angolok és mi ketten magyarok. A Rhone partja gyönyörű este, ki van világítva mindkét part, az idő még mindig meleg, így minden ideális volt a folyóparti iszogatáshoz és beszélgetéshez. Kezdek hozzászokni, hogy a fejem fölött átkiabálnak egymásnak olaszul, miközben én franciául próbálok beszélni egy spanyol lánnyal, aki minden második szót csak angolul tud. :D Az este végén - mivel sikerült megvennem az éves diákbérletet - biciklivel nagyjából 10 percig tartott az út hazáig.

Pénteken az egész napom szabad volt, így tettem egy kis körutat a belvárosban biciklivel, ma pedig egy kedves német lánnyal kávéztam a belvárosban. A képen Lyon főtere, a Bellecour látható. 

Magyar TV, lyoni Bubi, őrült japán lakótársak

Az első bejegyzésem óta főleg az egyetemen zajlott az élet. Hétfőn részt vettem a Bevezetés az európai jogba és Lengyelország külpolitikája az EU csatlakozás után című tárgyakon. Hát nem mondom, hogy életem legizgalmasabb órái voltak... Az első még csak-csak elment, az Európa Tanácsa működése, felépítése volt a téma. A következő 2 csodálatos órában Lengyelország történelmével ismerkedhettem meg 992 és 1945 között... Az óra második fele már csak azzal telt, hogy a finn lánnyal - aki két székkel ült mellettem - beszélgettem Facebookon. Azért elgondolkodtató, hogy a mellettem ülő ausztrál (!) diák honnan tud mindent ilyen részletesen Lengyelországról és Oroszországról, a tanár összes kérdésére tudta a választ. A kurzus egyetlen előnye, hogy tömbösítve vannak az órák, így már február 17-én letudjuk a vizsgát. Kedden egy órám van csak, de az szerencsére reggel 8-kor, a címe Actualités des média, azaz a Média aktualitásai. A tanár keménynek tűnik, de szerencsére nem vizsgás tárgy, a jegyet két előadás adja majd. Az egyikben az elmúlt hét eseményeit kell értékelni média-gazdasági szempontból, a másikban pedig majd a magyar televízióról kell beszélnem szintén gazdasági szempontból. Szerencsére két olyan francia diákkal kerültem össze, akik ilyen irányba szeretnének majd továbbtanulni, így remélem jól sikerülnek majd az előadások. :) 

Miután eddig mindig én voltam Sárinál, gondoltam meghívom hozzánk kedd estére. Az eredeti terv szerint vacsit főztünk volna nyugalomban, békességben. Természetesen a drága lakótársaim ezt máshogy gondolták. :) Amikor kimondtam, hogy jön Sári, az első reakció: "Oké, akkor pizzaparty!" Megbeszéltük, hogy akkor mi csináljuk a salátát, aztán amikor hazajön a pasi, elmegyünk pizzáért ide a szomszéd utcába. Na most a pasi legalább 2 órával előbb jött, mint számítottunk rá, a nő megcsinálta a salátát és pizzáért sem kellett elmenni... Nagyjából minden dolog így zajlik velük,  3 percenként változtatják meg a dolgokat. :D A vacsora alatt végig beszélt a pasi, szerintem 2 percnél nem tud tovább csendben maradni. De nem baj, kinevettük mikor hülyeségeket mondott. :)

Miután Sári hazament, én elindultam a belvárosba, hogy találkozzam néhány külföldi diákkal egy bárban. Mire odaértem, legalább 20-an voltak, mindenki beszélgetett angolul, franciául, spanyol, éppen ami jött. :) Szimpatikusak voltak, bár legtöbbjük nem az én egyetememre jár, így legfeljebb Erasmusos bulikban fogok velük találkozni.

Legújabb szabadidőtöltésem, hogy eljárok futni a környéken és próbálom felfedezni a várost. Szerencsére itt tavaszi idő van, délután napon akár 14-15 fok is, így szívesen megy ki az ember. Itt is van Bubi, ami jó időben nagyon megéri, hiszen 15 euró az éves diákbérlet. Ma kipróbáltam, nagyon tetszett, biztonságban éreztem magam, mert itt rengetegen bicikliznek és az autósok is odafigyelnek rájuk. És rengeteget spórolhatok vele, hiszen a havi diákbérlet 31 euró...

A következő bejegyzések egyikében tervezem, hogy készítek egy árlistát, hogy lássátok, milyen árakkal kell itt szembenéznie az embernek. :)

First week, premières impressions, első séta a Rhône partján

Utazás, első napok

Azt hiszem, ez a bejegyzéscím sok mindent elárul az első benyomásaimról Lyonról. Ha nyelvgyakorlásról van szó, nem is az egyetem a legnagyobb kihívás, hanem a pár, akiknél lakom, a többi nemzetközi diák, a hétköznapi franciák, akik hajlandóak franciául beszélni velem és a hétköznapi franciák, akik nem. Bár őszintén, utóbbiakon meg sem lepődöm, ez mindig is így volt.

Na jó, azt hiszem, jobb lenne, ha az elejéről kezdeném a dolgokat. 

A csütörtöki Sanyi szülinapi buli után elég nehéz volt péntek reggel mindent becsomagolnom és útnak indulnom. A családi ebéd és régi munkatársakkal való beszélgetés után sikeresen felszállt a gép és 1,5 óra múlva megérkeztem Genfbe. Mindig is tudtam, hogy szörnyű a francia (svájci) buszközlekedés, sajnos ez a véleményem most sem változott meg, miután a busz nagyjából indulás előtt 3 perccel állt be a helyére egy buszpályaudvarnak kicsit sem látszó "parkolóba" (addigra szerencsére összeverődtünk néhányan a buszra várva, így nem maradtam egyedül). Lyonban Sári és Dani vártak rám, Sárihoz vettük az irányt, ahol még egy szuper vacsival is megleptek. :) Az első pár napot Sárinál töltöttem, hiszen lefixált albérletem még nem volt a kiutazáskor.

A szombati napom lakáskereséssel telt. Mit is mondjak...Örülök, hogy otthon nem kell ezzel foglalkoznom. Az első egy lyuk volt, a "szoba" a konyhából nyílt, de még ajtó sem volt, csak egy függöny választotta el a konyhától. Bútor, szekrények vagy ágy nem volt, emellett az egész lakás tiszta penész volt, a fürdőszobát nem is részletezném... A második lakásban egy harmincas éveiben járó fiatalember várt, a lakás szép volt, tiszta, az egyetlen gond a környék, pontosabban a belvárostól való távolság volt. A harmadik lakás a belvárostól nagyjából 30 perc sétányira, egy újonnan épült lakóparkban található. A tulaj egy japán-marokkói házaspár, akik az első pillanattól kezdve szimpatikusak voltak. Szerintem nem is kell mondanom, hogy ez lett végül a befutó.

Albérlet

Hol is lakom most? Az előbb említett japán-marokkói házaspár modern lakásában a város szívében, az egyik főúttól 2 perc sétára, 2 buszmegállónyira az egyik legnagyobb bevásárlóközponttól, 4 metrómegállóra a belvárostól és nagyjából 20 percre Sáritól. :) 

Pár romantikusan eltöltött nap után Sárinál ( :) ) szerda este költöztem át az új szobámba a házaspár férfi tagjának segítségével, aki kocsival jött értem és a cuccaimért. :) A szobát hamar otthonossá tettem a saját és ajándékba kapott fényképeimmel és naptárral. 

Eleinte féltem, hogy új "szülőket" kapok majd azzal, hogy ideköltözöm, de szerencsére nem így lett. Azon kívül, hogy jó tanácsokkal látnak el és megkérdezik, hogy telt a napom, van-e valami gondom, teljes békében hagynak és szabadon mozoghatok kedvem szerint. Ezen kívül nagyon vicces, ahogy egymás között japánul beszélnek, velem felváltva angolul és franciául, ahogy éppen eszükbe jut. A férfi anyanyelvi szinten beszéli mindhármat így nem esik nagy nehezére váltogatni, ám a nőnek sokszor több percbe telik összerakni egy mondatot akár franciául, akár angolul. Így igazából én is a hasznukra vagyok, hiszen tudja velem gyakorolni a nyelveket. 

A bejegyzés címe kezd értelmet nyerni, ugye? :)

Egyetem, barátok

Hogy őszinte legyek, időm nagyobbik részét eddig Sárival és Danival vagy a házaspárral töltöttem, hiszen az egyetem rendesen még nem indult be, csak egy órán voltam eddig. Ellenben vasárnap estére meghívásunk volt néhány francia diákhoz iszogatni, beszélgetni. Kicsit megijedtünk, mikor feljöttünk a metróból Sárival, mert a város szélén találtuk magunkat az autópálya mellett. De végül az este nagyon jól alakult, megismerkedtünk négy francia és egy német diákkal, akikkel 3-4 órán át beszélgettünk az élet nagy kérdéseiről néhány pohárbor, sör mellett.

Ami az egyetemet illeti, az adminisztráció természetesen franciákhoz méltó módon értelmetlenül komplikált, mindent papíron kell beadni, online kb. semmit sem tudok elintézni, csak személyesen. Sikerrel felvettem az óráimat (ha minden igaz), 3 angol és 4 francia nyelvűt. Röviden a következők: vezető politikai elit a XX. században, a marketing alapjai, Lengyelország külpolitikája az EU csatlakozás óta, British contribution to the defence of Europe, XX. századi francia politikai élet, politikai kommunikáció, bevezetés az eu-s jogba. Direkt választottam így őket, hiszen ha csak francia nyelvűt veszek fel, sosem ismerem meg az Erasmusos diákok egy nagy részét, és úgy éreztem, az angol nyelv gyakorlása sem lenne hátrány a félév alatt. A külföldieknek szervezett francia nyelvi órákat sikerrel kikerültem, így nem kell újból elmerülnöm a subjonctifban vagy az imparfait és passé composé megkülönböztetésében (köszi Vetési!). Ha valakit érdekel az egyetem (Sciences Po Lyon), a linken megtalálja.

Csütörtökön részt vettem " A XX. századi francia politikai élet" című óra első előadásán, amire azt mondták a francia ismerőseim, ne járjak be, mert a tanár lassan beszél és minden rajta van a diákon. Teljes mértékben igazuk volt, de hogy őszinte legyek, nekem teljesen kényelmes tempóban ment az óra, jegyzetelni és figyelni is tudtam arra, amit mondott a tanár. Mondanom sem kell, hogy ők de Gaulle-t kicsit máshogy látják, mint ahogy Európa többi országában teszik. :)

Este Jankával részt vettünk egy eseményen, amit albérletet vagy lakótársat kereső embereknek szerveztek. Reméltük, hogy sikerül olcsóbb albérletet találnunk (mondjuk 400 euró alatt..), de ez sajnos nem sikerült, mert rajtunk kívül nagyjából hatan jöttek el. A tanulság a képen látható...

Már december óta beszélgetek Fb-n egy finn lánnyal, aki szintén a Sciences Po-n tölti a félévet. Szombaton végre volt alkalmam találkozni vele és együtt ebédelni. Ő nem beszél elég jól franciául így az angol lett a közös nyelv és az angol nyelvű órákra fogunk együtt járni. Egyébként egy nagyon szimpatikus lány, aki teljesen odavolt az időjárásért, hiszen náluk kb. -20 fok van most... Bele sem merek gondolni. :) Egy kis étterembe tértünk be, ahol "Croquettes"-et rendeltünk, gondolva, elég lesz ebédre egy nagyobb szendvics is. (Franciául a melegszendvics "croque monsieur", ebből gondoltuk, hogy ez is valami szendvicsféle lesz.) Gyorsan rá kellet jönnünk, hogy tévedtünk és szendvics helyett kis fasírthoz hasonló, de annál sokkal finomabb falatkákat kaptunk...Van még mit tanulni az ételekről. :)

Lyon, a város

Olyan, mintha egy kis Budapestbe csöppentem volna. :) Sétálóutcával, a folyóval, ami három részre osztja a várost, a kissé bajosabb csomópontokkal. A héten volt időm kicsit felfedezni a várost, bejártam a belvárost, a mi kerületünket, az egyetemhez közel eső részeket. Tegnap elmentem futni, ma délelőtt piacra mentünk a lakótársaimmal és Sárival. Mind a gyümölcs, mind a zöldségek alapvetően olcsóbbak itt, a sajtválasztékról és tengeri herkentyűkről nem is beszélve.

Kevés ilyen hangulatos, barátságos várossal találkoztam eddig. Délután a Rhone partján sétálgattunk Sárival, ami kivételesen szép volt a "kora tavaszi" napfényben. Mindenki az utcákon és a folyóparton sétált, beszélgetett, hiszen a gyönyörű napsütésnek köszönhetően senki sem fázott.:)

Mint minden városnak, Lyonnak is vannak hibái. Mik is az idegesítő pontok? Egyrészt az, hogy a gyalogátkelőknél nem villog zölden a lámpa mielőtt pirosra vált, így éppen az út közepén találod magad, amikor átvált pirosra a lámpa és futhatsz... Aztán természetesen a tömegközlekedés. A TGV-n kívül az az érzésem, a franciáknak nem megy ez a közlekedés dolog. Az egyik, hogy vissza kell szoknom a menetrend megtanulására, hiszen a buszok 15-20 percenként járnak általában, de sajnos sokszor ki is maradnak. Ha a villamoshoz 5 perc várakozási idő van kiírva, az minimum 7-8 lesz a végén... Egyedül a metró megbízható, ami szerencsére kb. 3 séta perc tőlünk. :) Ezen kívül mindenhol tömeg van, alig tudsz megmozdulni, fellöknek. 

Ebben a városban aztán érvényesül az emancipáció. Itt nem néznek rosszallóan egy férfira, ha nem enged előre egy hölgyet. Bizton mondhatom ezt, hiszen eddig egyszer sem adott elsőbbséget senki, sőt, ha tudnak felugranak előtted, te meg végül lemaradsz.

Azt hiszem, ma ennyire telt az energiámból és főleg az időmből, hiszen 0:40 van már. :) Remélem, a címet sikerült kicsit megmagyaráznom...Gyorsan váltani a francia, angol és magyar között, miközben japánul beszélnek melletted, nem mindig a legegyszerűbb, de biztosan nagyon jó tapasztalat lesz. Alig várom a hetet, hogy végre elkezdődjenek rendesen az órák és megismerjem a többi külföldi diákot. :)