Első idegenvezetői tapasztalatomat is átéltem Lyonban és Párizsban is azon a hétvégén, mikor itt voltak a lányok nálam. Ezt a hétvégét azóta nagyon vártam, hogy Nóri megvette a repjegyét hozzám, aztán ez csak fokozódott azzal, hogy kitaláltam, a szülinapi meglepi ajándéka legyen egy nap Párizsban, és Édua is eldöntötte hogy velünk tart.
Épphogy hazaértem Boritól, készülődhettem is a lányok fogadásáhra. Miután a drága lakótársaim nem épp a legrendesebb emberek, a nap nagy része takarítással, bevásárlással, és egy online interjú elkészítésével telt mielőtt Édua szerda este 10-kor megérkezett Lyonba. Sárival együtt vacsiztunk mielőtt kimentünk elé és Dani elé a buszhoz a város másik végébe. Nem is tudom, hogy mondjam, de egyszerűen alig hittem el, hogy tényleg Édua száll le a buszról, nem rossz értelemben, de egy annyira nem ideillő kép volt, hogy kellett egy pár perc, hogy tényleg felfogjam. :) Aznap este már csak hazafele vettük az irányt, egy jó bordeaux-i mellett beszélgettünk és aludtunk.
Csütörtökön egész nap kettesben jártuk a várost, hiszen Nóri csak este érkezett. Miután vásároltunk kicsit délelőtt, biciklit béreltünk és először Lyon legnagyobb parkjába mentünk. Ez a kedvenc helyen a városban, szerettem volna itt kezdeni. Itt ebédeltünk, sétálgattunk kicsit. Beugrottunk Sáriékhoz, akiket sikerült meggyőzni, hogy csatlakozzanak hozzánk egy gyors biciklikörre a parkban. Az oldalt látható csodálatos kép is ekkor készült. :D A szomorú az, hogy nagyjából ez lett a legjobb kép aznapról. A park után a belvárosba bicikliztünk, ahol végigsétáltunk a Bellecourtól a városházáig, ami a legnagyobb sétálóutca a városban. Átmentünk a Saone partra is, de aztán úgy láttuk, jobb hazamennim pihenni kicsit mielőtt jön Nóri. Itthon összeszedtük magunkat aztán este kimentünk Nóri busza elé. Újra egyesülve, de most Lyonban, szuper volt. Miután hazaértünk, megvacsiztunk és beszélgettünk. Ekkor tudta csak meg Nóri, mi is a szülinapi ajándéka. Szerintem akkor még nem is igazán tudta feldolgozni, mert a reakció, amit akkora vártam, csak Párizsban tört fel. :D
A szombati napon nagyjából ugyanaz volt a menetrend, mint előtte nap Éduával. Első megállónk a Parc de la Tete d'Or volt, ahol állatkerteztünk, bicikliztünk a tó körül és természetesen rengeteg képet és videót csináltunk. Ezután a belvárosba mentünk, ott vettünk egy szendvicset, mert már nagzon éhesek voltunk. Felmentünk a Fourviere-hez, ahonnan gyönyörű a kilátás Lyonra. Lesétáltunk a domboldalon az óvárosba, ahol beültünk egy kis cukrászdába. Az utolsó megállónk aznap a Confluence-nál volt, ahol összeér a Rhone és a Saone folyók. Itt található egy nagy OnlyLyon felirat, amit szeretteé volna megmutatni a lányoknak. Este Sáriék átjöttek vacsorázni, kis magyar család lettünk hirtelen itt az albérletben. :) Végül aztán csak készülődni maradt időnk, mert a buszunk Párizsba hajnali 1-kor indult.
Szombaton aztán egész nap Párizsban voltunk. A buszunk reggel 7-re ért oda, szerencsére már felkelt a nap, így nem kellett a korábban Sárival átélt sötét Párizst újra köszöntenem. Első utunk az Eiffel toronyhoz vezetett természetesen. Én szerettem volna itt kezdeni, mert el akartam kerülni a tömeget és ez sikerült is szerencsére. 2-3 emberen kívül nagyjából egyedül voltunk ott. :) Sétáltunk és fényképezkedtünk a Champs de Marson, a Szajna túloldalán lévő Musée de l'Homme-nál, aztán beültünk kávézni a Trocadéro-n, mert sajnos nagyon hideg volt. Egész nap 10 fok körül mozgott az idő, fújt a szél és nem sütött a nap sem, de ez minket nem tántorított vissza. :) Bementünk a Musée d'Orsay-ba, át a Louvre-hoz, a Tuileriák kertjéhez. Ezután jött, amit Nóri a legjobban várt: a Notre Dame. Sikerült egy igazi kis hangulatos utat találni, ami nekem is új volt, úgyhogy nagyon örültem. Bementünk a katedrálisba, aminek hihetetlen belmagassága van, nem is gondolná az ember. Ezután visszasétáltunk a folyó keleti partjára, elsétáltunk az Hotel de ville (városháza) előtt, és beültünk enni egy mekibe. Tudom, ez milyen rosszul hangzik, de Párizs nagyon drága, csak fel akartunk melegedni, tölteni kicsit a telefonunkat és enni valami meleg, de olcsó kaját. A lányok nem ismerték a Sacré Coeurt, de mivel az az én kedvenc helyem Párizsban, ragaszkodtam hozzá, hogy felmenjünk. Mielőtt metróra szálltunk volna, még megnéztük a Place des Vosges-t és Victor Hugo házát is. A metróról aztán egy 2-3 utcával lejebb lévő állonáson szálltunk le egy full fekete negyedben. Én nem voltam meglepődve, hiszen voltam már ott régebben, Sáriékkal is ott ittunk egyik este, de a lányok eléggé le voltak döbbenve. Igaz, hogy elsőre ijesztő lehet, de szerintem csak hozzá kell szokni, nappal semmi baj nincs azzal a negyeddel. :) Sikerült felkeverednünk a templomhoz, ahol engem újra lenyűgözött a kilátás, szerintem ezt sosem lehet megunni. Utólag a lányok is örülnek szerintem, mert úgy láttam, tetszett nekik. Itt viszont már nagy volt a tömeg, alig lehetett közlekedni úgyhogy hamar tovább indultunk. Végigsétáltunk a Montmartre-on, ahol egy helyes kis helyen macaront is vettünk. Lementünk a Moulin Rouge-hoz, aztán pedig beültünk abba a kávézóba, ahol az Amélie csodálatos életét forgatták. Egy forró csoki mellett megettük a macaronokat és felmelegettünk az utolsó állomásunk előtt. Hogy méltóképpen elköszönjünk Párizstól, az Arc de Triomph tetejére még fel kellett mennünk. Már nem sok időnk volt, így a terv az volt, hogy visszasétálunk a Trocadéro-ra, hogy este fényekpben is lássuk az Eiffel tornyot és onnan metrózzunk ki a buszhoz. Legnagyobb meglepetésünkre pont abban a pillanatban kapcsolták fel a fényeket, mikor odaértünk. Egyszerűen gyönyörű befejezése a napnak. A buszunk 10 órakor indult vissza Lyonba, ahova aztán hajnali négyre meg is érkeztünk. De itt még nem volt vége a napnak, mert Édua busza reggel 7:35-kor indult, így lefekvés nélkül kísértem őt ki. Fél 9 körül értem haza és sikeürlt lefeküdnöm aludni.
Vasárnap Nórival még mentünk egy gyors kört a belvárosban, sok időnk nem maradt, mert kettőig aludtunk. Aztán a hétvége lezárásaként délután 7-kor őt is felraktam a Genfbe tartó vonatra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése