Esti mese: Mézga család

Hozzá kell szoknom még ehhez a blogolás dologhoz, mindig azt hiszem, nem történt még elég dolog, amit leírhatnék, aztán mire észbe kapok, teljesen le vagyok maradva. Az egyedüli támaszpont a fényképek visszanézése, próbálok mindenhol kattintani egyet-kettőt.

Szóval hol is kezdjem... A hét elején az egyedüli dolog, ami fontosnak tűnt, az az alvás. Miután vannak  olyan hetek, hogy hétfőn, kedden és szerdán is nyolcra kell mennem (drága tömbösített órák), elég nagy trauma ez az alvási szokásaimban. Valahogy nem sikerült sosem normális időben lefeküdnöm, részben azért, mert minden barátom ilyenkor online, másrészt a héten több hír sem hagyott nyugodni. 

Vasárnap este tudtam meg, hogy az én drága szüleimnek köszönhetően hazamehetek a Corvin bálra március első hétvégéjén. Szerintem mondanom sem kell, mennyire jó meglepetés is volt ez. Otthon leszek Várpalotán két napot, szombaton felmehetek a bálra és vasárnap reggel visszatérek Lyonba. :)  A hét közepe fele jött a második hasonló hír: Nóri meglátogat engem itt Lyonban április végén. :) Ez a hétvégém úgyis szabad volt, mert épp szünetünk lesz, így nagyon várom az ő látogatását is.

Ebben a gyönyörű teremben került sor a beszélgetésre.

A héten nem ez volt az egyetlen magyar vonatkozású esemény. Csütörtök este Lyonba látogatott a magyar nagykövet, ő Excellenciája, aki egy - elvileg - kötetlen beszélgetés keretében válaszolt a Magyarországgal kapcsolatos kérdésekre. A beszélgetésre a 7. kerületi önkormányzat egyik termében került sor, ahol meglepően sok ember gyűlt össze, mire én 10 perccel kezdés előtt odaértem, már csak hátul maradt hely. A konferenciát vezető hölgy történelmünk rövid ismertetésével kezdte, majd áttért a magyar kormány legutóbbi intézkedéseire. A nagykövet úr ezek után nagyjából 45 percen keresztül próbálta megvédeni Magyarországot, illetve főleg kormányunk döntéseit és Orbán Viktor viselkedését az EU-s csúcsokon. Érthető módon a beszélgetést vezető hölgy megkérdőjelezett több intézkedést, amire sokszor egyszerűen csak azt a választ kapta, hogy a magyar nép választotta meg a kormányt, így ezek az ügyek gyakorlatilag nem a kormány, hanem az egész magyar nép döntései/felelőssége... Egy-egy ilyen mondat után, nagyjából a 10. perc után tudtam, hogy én itt nem fogok magyarul megszólalni. 

Csütörtökön sor került az első kiselőadásomra az egyik órámon. A kurzus lényege, hogy áttekintjük Franciaország történelmét 1789 és 1940 között, majd a háttértudás megszerzése után történelmi dokumentumokat elemzünk. Egy ez kifejezetten külföldi diákoknak indított szeminárium egy szuper, közvetlen, gyönyörűen beszélő tanárral, akire egyszerűen nem tudsz nem figyelni... :) Egy spanyol lánnyal együtt vállaltuk el az első kiselőadás megtartását azzal az alkuval, hogyha rosszul sikerül, erre még nem kapunk jegyet. Szerencsére nem így lett, a tanár nagyon megdicsért minket, így legalább erre az órára nem kell több kiselőadást csinálni a félévben.

Kezdek én is szembesülni a francia ügyintézés szépségeivel. Nem kell már túl sok dolgot elintéznem, de így is alig jutok egyről a kettőre. A tanulmányi szerződésemet csak alá kellett volna íratnom, de már ez sem ment zökkenőmentesen. Mikor bevittem a papírt, nem volt ott, aki aláírhatta volna, mondták, hogy menjek vissza pénteken, visszamentem délután egyre, mire már egy lélek sem volt ott... Ezen kívül a diákigazolványomat kéne végre megszereznem, na most ehhez már háromszor mentem be az irodába és még mindig nem tartok sehol. A dolog szépsége, hogy a diákigazolvány átvételéhez kell egy másik igazolás, amit elvileg a mi épületünkben adnak és a nagyjából 10 perc sétányira lévő másik épületbe kell menni a diákigazolványért. Na én ezt az utat eddig háromszor tettem meg, de a papírok még mindig nincsenek a helyükön... 

Péntek este, Boston.

A hét második fele főleg bulizással telt. Miután megnéztem egy albérletet csütörtök este, egy olasz srác kolija felé vettem az irányt, hogy ott alapozzunk az erasmusos buli előtt. Mikor odaértem azzal kellett szembesülnöm, hogy nagyjából 10 olaszon kívül még egy francia lány volt és Én. :) Először meglepődtem, de az este nagyon jól telt, 2-3 különálló lányon kívül mindenki franciául beszélt, hogy mi ketten se maradjunk ki semmiből. Éjfél körül csatlakozott hozzánk egy román lány, Duda és Eszti, a magyar lány, akit itt kint ismertem meg. A hivatalos buli egy Loft nevű helyen volt, ami nagyjából az otthoni Instantnak feleltethető meg. Hasonló embertömeggel, zenével és árakkal (sör: 6,5 euró/korsó, rövid: 7-8 euró). Nem is maradtunk túl sokáig, 2 körül hazaindultunk. Ekkor jöttem rá, mekkora előny, ha van biciklibérleted, hiszen tömegközlekedés hiányában gyalog legalább 30 perc lett volna hazajutni. Péntek este ugyanezzel a társasággal indultunk el bulizni egy Boston nevű helyre, ahol az árak és a zene is sokkal szimpatikusabbak volt. 

Két esti bulizás után nagyon fáradtan keltem szombat reggel, de mivel a délelőttöm szabad volt, lustálkodhattam kicsit. Délután átmentem Sárihoz, ahonnan a közeli parkba mentem futni. Az idő gyönyörű volt, néha beborult, néha sütött a nap, de meleg volt, a park tele volt sétáló, futó, kutyát sétáltató, bicikliző emberekkel. Délután hatra mentünk Vicáért a vasútállomásra, aki Lyonban töltötte az estét, mielőtt ma hazautazott. Este palacsintát sütöttünk, Mézga családot néztünk, videójátékoztunk. :D Jól esett a nyugalom, hogy csak mi voltunk egymás között, a jól megszokott vetésis magyar társaság az előző két este után. 

Index videó, sós palacsinta, almakompót. :)

Parc de la Tete d'Or